Eltelt újra egy év,
itt állok az emlékezés ünnepén.
Hideg kő rejti sírotok mélyén
elmúlt életetek szépségét.
Szekrényemen fényképetek,
naponta százszor ránézek.
Szép emlék: házasságkötésetek
ötven éves évfordulóján.
Mécsesek pisla fényénél
örök életű koszorú.
Halál melletti életigenlés:
kinyílott kék ibolyák.
Kép: saját fotó
Ilyesformán rejtőznek bennünk is az emlékek, mint ahogy a levelek képeden az anyaföldet takarják. És éghet e napon rengeteg mécses szerte az országban, a sírokon és otthon, az a legfontosabb, hogy amiről írsz, Ildi, az a mindennapi emlékezés áthat-megtart bennünket.
VálaszTörlésÍgy van ahogy írod, Gábor. S valóban az évenkénti egyszer-kétszer temetőben való megjelenés csak a lelkiismeret megnyugtatása, és a külsőség. A valódi hiány és ragaszkodás a mindennapi rágondolást jelenti.
VálaszTörlés