én már voltam,
te most vagy,
ő - egészen más.
én féltem,
te félsz.
Ő féltékeny.
én téptem,
te tépsz,
ő tépelődik.
én nevettem,
te nevetsz,
ő - nevetséges.
én szemeztem,
te szemelsz,
ő - szemtelenkedik.
én csavartam,
te csavarsz,
ő csavarokat gyárt
én tanultam,
te tanulsz,
ő tanulmányt ír.
én bámultam,
te bámulsz,
ő bámulatra méltó
én sírtam,
te sírsz,
ő sírokat ás
én hajoltam,
te hajolsz,
ő hajthatatlan.
én feleltem,
te felelsz,
ő feledékeny.
én szerettem,
te szeretsz,
ő szeretetre méltó
Mintha generációs azonosságokra, különbözőségekre világítanál rá, mintha csak egyéni jellemzésekre törekednél, kedves Sarolta. Az énedtől el nem térőt a "te" mutatja, ám, aki annyira más, oly célra törő, aki fékek nélkül tudja, mit akar, az bizony "ő"! Aki mindezzel csodamód el is éri - lám! -, hogy szeretni való, és ezért bizony csodálják. - Ha jól gondolom, természetesen... :d
VálaszTörlésJól értékeled a ragozást. Vannak hasonlók és vannak mások. A sikerhez kellenek hasonlók, de nem egyenrangúak, rajongók,megvesztegethetők vagy szolgalelkűek.
VálaszTörlésRoppantul tetszett ez a ragozás, Sári. A mondanivalón túl a nyelvi játék is, amit remekül használtál. Itt-ott keserű, másutt humoros a ragozás. :)
VálaszTörlésSzia Ildi!
VálaszTörlésszeretek játszani a szavakkal, de legyen értelme is, erre ügyelek, a formai tökéletességre nem mindig.
köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszett
ölellek
Sári