lassan ballagott fogatom.
Gebe volt a ló,
girhes a gazda,
ledőlt a rakomány,
nem volt, ki visszarakja.
Az idő szaladt,
mi álltunk,
vártunk.
Mellettünk vágtatott
sok pomás hintó,
büszke paripa
cifra hajtó.
Kincsekkel volt tele,
nem is dőlt soha le.
Időben célba ért,
győzött, vitte
a díjat.
Vannak szegény utasok,
vannak dús urak,
a kerék forog,
sorsunk
változhat, az idő szalad,
Rakéta röpíthet minket
más bolygókra,
új életet kezdünk ott, tiszta
lapokra írva
kalandos utunk
történetét.
Hát igen: az új életben, tiszta lapokra írva, a göröngyös utakon pórul járt szekérről sok jót így sem lehet mondani. A várakozás viszont nagyon valóságos... :-d
VálaszTörlésKépzelődtem, de nem vágyom más bolygókra, sőt feleslegesnek tartom az űrkutatásokra szánt, elpazarolt pénzt,mert soha nem fogunk elköltözni innen, esetleg kipusztul a Föld, mert az életfeltételek fogynak / kutatásaink miatt./
VálaszTörlésÉn ezen a bolygón sem szeretek élni.