Tóth Sarolta: Szorrentói emlék




Szerelmet hozott a szellő
narancsligetek felől,
Te voltál nekem az első,
éreztem, a vágy megöl.

Sorrentóban kék a tenger,
ragyog fenn a telihold,
vízen ringó gondolában
te meg én , két boldog ember
egy éjszakán együtt volt.

Délceg ifjú csak figyelte,
hallgatta a lány szavát,
boldogságot súg a tenger,
felcsendült a gitáron a szerenád.

Szerelmes a Nap a Holdba,
a Hold meg a csillagokba,
csillagok a kék egekbe,
én meg a te szép szemedbe.
Minden nyáron fáj az emlék,
ha a gitárt hallgatom,
vízen ringó gondolában
most is rólad álmodom.


2 megjegyzés :

  1. A vágyódás, az örök vágy sorait olvashattuk versedben, kedves Sarolta. És az álmodás erről, igazán megérthető...

    VálaszTörlés
  2. Romantikus vágyálom, nincs ember, aki ne élte volna meg ezt, vagy hasonló érzést :)

    VálaszTörlés