lassan ballagott fogatom.
Gebe volt a ló,
girhes a gazda,
ledőlt a rakomány,
nem volt, ki visszarakja.
Az idő szaladt,
mi álltunk,
vártunk.
Mellettünk vágtatott
sok pompás hintó,
büszke paripa
cifra hajtó.
Kincsekkel volt tele,
nem is dőlt soha le.
Időben célba ért,
győzött, vitte
a díjat.
Vannak szegény utasok,
vannak dús urak,
a kerék forog,
sorsunk
változhat, az idő szalad,
Rakéta röpíthet minket
más bolygókra,
új életet kezdünk ott, tiszta
lapokra írva
kalandos utunk
történetét.
Ilyen hát az elhagyottság: göröngyös utakon, a sors-vezérelt egyéni élet... @-)
VálaszTörlés