Kőhalmi Levente: Füstje kerget

Úgy érzem, most hideg lett,

szél fütyültet sírkertet,

s száraz füst már tüdőt kerget,

lesem lopva bűnös táncát,

várom félve kék madarát,

simogatva kupoláját.

Bíztat, s vet majd vak pokolra,

sárga hernyó kél birokra,

s nyílik ketté szűk szitokra.

Nyugodt szőttes keleti álom,

mit kellene meghálálnom.

De vihar rontott át e tájon,

villámja ér belém csendben,

simogat, ó, mit tesz velem?

Túl csendes lett e kényelem!

Remélem, többé nem látom,

ég sötétje úgy rémálom,

ahogy életjelem felvigyázom.

Úgy érzem most forró lett,

tűz fal fel már sírkertet,
s száraz füstje most is kerget.