Kőhalmi Levente: Hajnal

Mer már marni most a hajnal,

holt hegyen hűsen harsan e kardal,

kontúrkép közt kér egy angyal;

Adj! Apát, anyát s arcokat felfal.

Fűt, finom, fanyalgó, füstös e hajnal,

hárs halk hozamát hallatja egy bordal,

bíz büszke bűnt, birokra kél karddal,

külön kék kosztümben költ szóval.

Szít szívós színt szép, szürke hajnal,

hall halott hévet hűvösen, s majdan

mond mondákat, mér, mogorván zakkan,

zord, zúgó zúzmarát, s zizzen halkan.

Hisz hitet, hősöket hoz hajnal rajtam,

ravaszul romlás ráz, rését bújjam,

bűvbárban bajt bíztam, s ó jaj,
sarjad sárban, sűrű sásban hóval.