Selymez a sárga üröm
leng a szélben a hanga
érik a bükkön a makk
s már a gesztenye barna
olvad és árad a fény
a nap mosolyát hinti
szerte felizzik a zöld
s érik hullik az alma
Péter Péter: Végakrosztichon
Related Post
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Péter Péter: A Phlegeton partjánŐrült, vad, vakító kékség a tér:türkiz, zománc, azúr fényzuhatag;csak távol a hegyek ormán a dérfeh
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
Péter Péter: Két Akrosztichon ikerszonettje Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek, Ezeréves átkok, ódon szi
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Maga a vers gyönyörű, sőt, csodálatos, de nem értem, mitől akrosztikon. Lehetséges, nem jól olvasom össze a kezdőbetúket vagy ez a vég.
VálaszTörlés