Selymez a sárga üröm
leng a szélben a hanga
érik a bükkön a makk
s már a gesztenye barna
olvad és árad a fény
a nap mosolyát hinti
szerte felizzik a zöld
s érik hullik az alma
Péter Péter: Végakrosztichon
Related Post
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
Péter Péter: Két Akrosztichon ikerszonettje Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek, Ezeréves átkok, ódon szi
Péter Péter: Idegen tájonCsak a por villog a napban,arcodba csap forrón a szél,fény lobban minden alakban,sárgán izzik, reme
Mátay Melinda Mária: Az őrület utánAz őrület utáncsodás a csend.A tékozlás múltána mérték miegyensúlyt teremt. 
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Maga a vers gyönyörű, sőt, csodálatos, de nem értem, mitől akrosztikon. Lehetséges, nem jól olvasom össze a kezdőbetúket vagy ez a vég.
VálaszTörlés