Az ólakban vidáman éltek az állataink és reggelente gyakran elidőztem velük, amikor már túl voltunk etetésen és itatáson akkor bement... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Látomás
alábukó nap vöröslő fényében osonó alkonyat küszöbén büszke párducliliom friss harmat itatja pompázó sárga szirmát szépséged láttán hiú... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Tudományos előadás a menés mibenlétéről
A menés, a fizikai értelemben vett haladás legősibb formája. Tempójától függően megkülönböztetünk: Mászás, vánszorgás, támolygás, lőd... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Távol
Csak néz, mered. Szeme mély üresség. Előtte kavargó jelek, foltok, semmiségek. Már ni... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Amit egy tanárnak tilos megtenni
Csöngettek. Az iskolában gyorsan kinyíltak a tantermek ajtaja, amelyek a hosszú folyosóra néztek, és úgy tódultak ki a tanulók, minth... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Otthoni barangolás - 1. rész
A régi utca látványa furcsa bizsergéssel töltötte el. A sarkán emelkedő lila ház volt a megtestesült méltóság, lakója Teréz néni csod... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Mese 3. rész
Hajnal tájban Arnon előjött éjjeli leshelyéről, és azt látta, amire számított. Körben minden megfeketedett, a fa törzse és az összes ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csapda
vadszőlő-indák ölelő rejtekében mámoros zsongás mézelő darázs fekete-sárga csíkos marása parázs aranyos színe lebukó napfény... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Csak beszélek- beszélek...
Szól a zene, az Isten tudja honnan, de szól, és mindig ugyan az, és sosem sikerül megjegyeznem, sem irányát, sem dallamát.Egy kénysze... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: végére érek
ne lépj soha a nyomomba és ne kövessél és ne láss hagyj engem végre magamra nekem már nincsen folytatás lassan a végére érek a tollam is... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Agymosás
Bambán bámul fel az égre, agymosást hajtottak végre kíséretképp rajta, ettől lett ő bamba. Kiragasztja a plakátot, mindent elhisz, amit ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Médiamulatságok
Mottó: Az önbizalom egyszerűen az a nyugodt, magabiztos érzés, ami orra bukás előtt eltölti az embert. (Dr. L. Binder) Elégtelen cso... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Apám
Nehéz már a lépcső elkopott térdének, lassan nekiindul a következőnek. Szőlőfürtök között kódorog a darázs, illatos zamata, a napot i... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szorongó
rövid lét után sötétben sem vagyok kész félelem tör meg álmos pillantás gondolatban visszatér nappal kísértés nem tudom mi vár utam v... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Jegyzet
Úgy vagyok ezzel, mint Ábel a rengetegben. Csak csetlek, botlok, gőzöm nincs, hogy merre menjek, hiszen azt sem tudom, hol vagyok, és... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Magamért játszom
Sok-sok ösvényt végigjártam, utat tévesztettem néha. Sokszor tévútra vitt lábam, megpróbáltam mindig újra, hogy ne térjek le. Jó fele vi... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szelek ura
Mit csinál a szél, amikor nem fúj? Talán barlangjában durmol, hol piheg, hol horkol. Barlangban laknak a szelek? Miért is ne? - ezt ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Mese 2. rész
Arnon elképedve állt a nagy fa törzsénél, és csak bambán nézte a földön szanaszét dobált holmiját. Valahogy sok mindenre számított, d... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Gyarapodás
Küszködve élsz. Állod, ha betartanak. Elviselsz minden döfést, tűröd rosszkedvedet. Nyelsz, nem szólsz s... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vészcsengő
szemedben tűnő apró csillagok felejtetik veled óvatos holnapod sziporkák kihunyó pislogó fénye útjelző rövid életed vége ez utolsó vé... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Mese 1. rész
Lágy szellő ringatta az ágat. Olyan kecsesen, és könnyedén ingottak a vékony gallyakon a levelek, mintha csak a szellő enyhe csókot l... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Izmusaink
Mi az izmusok országa vagyunk. Bolsevizmus, kapitalizmus, kommunizmus, fasizmus, nudizmus, antiszemitizmus, rasszizmus, katekizmus, f... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Szerelem hozzád kiáltok
Szerelem hozzád kiáltok, és hozzád imádkozok. Legyek én általad áldott, nem ilyen kiátkozott! Égessen tüzed el engem, legyek egy égő fák... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: becéző állatnevek
Okoska poloska aludta plafonban, sötétben éjszaka leugrott az alvókra. Teleszívta magát vérrel, akit csípett, dagadt képpel vöröslő göbö... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szkeptikus
Vajon minek látnak? Bánnád, ha tudnád. Kérdheted unásig, nevetnek rajtad is. Az utókor? Leg... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Cicalecke
De társad ő csak úgy lehet, Ha majd bizalmát elnyered (T. S. Eliot) Ma nem a magam dolgaival akarok bölcselkedni, hanem csak a nagyf... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Öregségem nem bánom
Fene bánja ha kritizálnak, barátaim sorába beálltam, lettem önmagamnak is barátja. Akkor fekszek az ágyamba, amikor az álom szólítgat, a... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: A papnő a boszorkány és a sámánasszony meséje
Már régóta voltam odabent. Valaha én is ott éltem köztetek az erdőben. De többet akartam. Vágytam a tudás falai közé. Oda, ahol megfe... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A Játékos 3. rész
Szia Zsófi! Ez már harmadik levelem, mióta nem voltál itthon. Nyárra ígérted, hogy legalább egy hetet itthon töltesz, s majd el... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)