Markovic Radmila: Amit egy tanárnak tilos megtenni

Csöngettek. Az iskolában gyorsan kinyíltak a tantermek ajtaja, amelyek a hosszú folyosóra néztek, és úgy tódultak ki a tanulók, mintha valaki vödörből öntené őket. Hangzavar töltötte be a folyosót, majd mint a lavina úgy zúdult a tömeg az udvarra. Nagyszünet lévén, egyesek csoportokba tömörültek. A nyolcadikosok igyekeztek az iskola, és a szomszédház közötti szűk térbe bújni, mert csak ott lehetett mutyiban cigarettázni. A fiatalabbak, netán ide szerették volna betenni a lábukat kíváncsiságból, vagy csatlakozni a pöfékeléshez, egy barack kíséretében  a koponyára, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak.
Lányok és fiúk szemükkel keresték egymást, és hamar kéz a kézben sétálgattak, szerelmes pillantásokat vetve egymásra.
Az ötödikesek, hatodikosok főleg zavarócskáztak, gyerek nyelven mondva, vagy az erejüket próbálták ki.
Újabb csöngetés, csak most nem rohant befelé senki sem. Az utolsó slukkot még mellre szívták az idősebbek, és azután oltották el a csikket. A játékot be kellett fejezni, csak amikor a tanár megjelent a láthatáron, akkor kissé megszaporázott léptekkel indultak az osztály felé.
Osztályfőnöki óra következett a 8.a osztályban. Jön az oszi, lesz hadd el hadd. A matek ellenőrző nem valami fényesre sikeredett, pedig megmondta, ki kit készítsen fel, de „nem volt rá alkalom” lesz a válasz.
Valóban, a napló csattant a tanári asztalon. Komoly arccal kereste az örökírót, de a tanulók tudták, nincs az sehol, valahol elhagyta, az első padban ülő szótlanul odavitte a sajátját, átadta, egy tessék, egy köszönöm, és a hiányzók beírva.
- Mit mondtam én nektek?! Emlékeztek?!
 Az osztályban a hátsó padból Robi megszólalt
– Matekozni kell.
– És? Ne mondjatok semmit sem! Javítottatok a jegyeiteken?  Hogy akartok bejutni a középiskolába?  Te meg ott a harmadik padban ne lapíts! Pótvizsga lesz a vége, ha ezen túl nem kapsz pozitív osztályzatokat. A jövő héten írjátok a 3. nagydolgozatot. Te, ha egyest kapsz, én esküszöm agyon ütlek, és úgy kergetlek.
  Lágyabb lett az oszi hangja, és titokzatosan, ahogyan még soha, megkérdezte az osztálytól.  ­
–Tudtok titkot tartani?
Kórusban válaszoltak: tudunk.
  -  Ide figyeljetek! Átültetlek benneteket. Egy jó matekos, egy gyenge matekos mellé ül most, és egész évben, de csak a matek órán. A többi tanár, ha észreveszi, és észreveszi a cserét, gyorsan kisül a turpisság. Dolgozatíráskor, aki osztja a füzeteket, a gyenge tanuló füzetét a jó matekosnak adja, és fordítva. Az előbbi gyorsan megold két példát, addig a padtársa gyöngybetűkkel beírja a kérdéseket a tábláról, közben úgy tesz, mintha nagyban törné a fejét és dolgozna. Valamit azért írjon is. Amint kész a két példa, gyors mozdulattal kicserélitek a füzeteket, és mindenki teszi a dolgát.
Ha elárultok, én is szorulok, de ti még jobban, mert minden dolgozat meg lesz semmisítve, és persze újra íratva.
  A tanulók kezdetben hitetlenül néztek az oszira, majd az arcokon, kétely, mosoly, végül öröm jelent meg.
Robi szólalt meg ismét, aki mellékesen soha sem tudta befogni a száját, de nem volt szemtelen.
– Ez nekem nagyon megfelel.
 – Hallgass már legalább egyszer –, válaszolta az oszi.
 – Jó, jó. Hallgatok.
 – Mindig a tied legyen az utolsó szó ebben a tanteremben?
  - Többet nem mondok semmit sem-, mondta, de nem ezt gondolta, illetve tudta.
 – Robi, Robi -  mondta az oszi.
 - Azért nem vagyok rossz, ugye tanárnő?
 - Rossz, az nem vagy.
- Mit mondtam?  Nyertem!- fordult a padtársához.
A következő félévben nem lett egyetlen egy egyes sem matek ellenőrzőből, dolgozatból.
A matek tanárnő az utolsó dolgozatírás eredménye után fülön fogta az oszit.
 – Áruld el nekem, mi a titka annak, hogy a gyerekeid minden ellenőrzője és nagy dolija csak pozitív osztályzattal van tele. Mindenki megoldja legalább kettesre a feladatokat, de én tudván tudom, ki az, aki semmit sem tud a táblánál megoldani. Bármit kérdezek, hallgat, mint a vett malac. A legjobb jóakaratom mellett sem adhatom meg neki a pozitív osztályzatot most év végére.
Figyelj ide. Ez az egyetlen gyerekem áll az egész osztályban pótvizsgára. A többiek közül van három jó rendű, a harminckettőből majd mind kitűnő, párnak jelese van. Ne buktasd már meg ezt az egyet. Nem megy ez gimibe, sem oda, ahol matek a fő tantárgy, lesz belőle egy mesterember, és nem törtük ketté a sorsát.
Mit kérdezzek tőle, amire válaszolni is tud? Az osztály előtt bizonyítani kell a kettest.
Jaj, drága szívem. Megkérdezed: Mennyi a kétszer kettő? Ha nem tudja, átformálod a kérdést. Ez benne van a módszertanban, megkérdezed: Négy-e a kétszer kettő? Azt biztosan tudni fogja.
Év végén mindenkinek meglett a pozitív osztályzata. Az én harmadik padban ülő fiam szót kért, majd feltette a kérdést.
 – Árulja el nekem, hogyan győzte meg a matematika tanárnőt?  Megadta nekem a kettest.
 - Maradjon ez az én titkom.