Kádár Sára Hajnalka: Apám
Nehéz már a lépcső
elkopott térdének,
lassan nekiindul
a következőnek.
Szőlőfürtök között
kódorog a darázs,
illatos zamata,
a napot is bódítja.
Megszusszanhat aztán
a lépcső tetején,
fejéhez göndörül
egy pufóka gerezd.
Lecsippent egy szemet
a kínáló fürtről,
íze áhítatról
beszél szemeiből.
Ott áll Ő időtlen
a lépcső tetején,
Glória fölötte
és őszi délután.
Megkapóan idézted meg, kedves Hajnalka.
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
VálaszTörlésSzép, és szeretetteljes felvillantása apád emlékének.
Láttam Őt, igen jól tudtad érzékeltetni alakját az olvasóval.
gyuri
Kedves Hajnalka,
VálaszTörlésSzép vers arról ami elmúlt. Sikerült láttatnod velem is.
Igen, időtlennek látja, aki így, az apát; bensőséges szeretettel írtad meg e verset, kedves Hajnalka, emléket állítva a máig nem feledett édes szülédnek. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen Mindnyájatoknak , hogy olvastok, véleményeztek. Nagyon örvendek. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésDrága Hajnalka!
VálaszTörlésAz apa iránti szereteted szép költői kifejezésekkel érzékeltetted.
Szeretettel gratulálok: Mila
Nagyon szép emlékezés rá, az örökké szeretett apára ! :)
VálaszTörlés