Fehér lap előttem, rajta sötét kérdőjel: Döntenem kell végre, küldjem-e, vagy mégsem. Piros postaláda, résén suhan a boríték, elindul hozzád... Tovább olvasom »
Fehér lap előttem, rajta sötét kérdőjel: Döntenem kell végre, küldjem-e, vagy mégsem. Piros postaláda, résén suhan a boríték, elindul hozzád... Tovább olvasom »
1994 nyara volt. A Hősök tere akkor még nem csupán Budapest egyik legszebb tere volt számomra, hanem szolgálati hely, felelősség és próbatét... Tovább olvasom »
van egy olyan részem, mit bennem hagytál örökre, mikor meghalni mentél. számos olyan gondolat bunyózik bennem, amelyeket nem mondtam ki so... Tovább olvasom »
benyúlok a hétfők hóna alá, s megpróbálom felemelni, messzire dobni, mint kisgyermek a labdát. pár óra relációjában olyan kicsinek tűnik min... Tovább olvasom »
Néhány nappal ezelőtt történt, egy olyan délutánon, amelyről az ember akkor még nem tudja, hogy később hosszú ideig fog benne élni, mint a r... Tovább olvasom »
A téli fagy mögött már lapul a tavasz, nehéz rögök alatt új élet fakad, minden mély seb lassan beforr, az elnémult szív újra dobban. A s... Tovább olvasom »
Uram! Ilyenkor szeretek találkozni veled, mikor a csönd elhalkul, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz némaságunk szárnyai, mert van miről... Tovább olvasom »
A kezed senki se fogta, senki se szólt: vigyázz rá. Ez a most. A völgy, amit nézel, kanyargó vizeivel, rejtőző erdeivel, szelíd lélegzetével... Tovább olvasom »
Fagy szívja ki a táj melegét, magányos varjú károg kornyadt ágon. Mocskos, szürke cserép, az égbolt, nincs már remény: útra rászáll a dér. M... Tovább olvasom »
Pessoa térdei megroggyannak a mólón. Bűvölten nézi, ahogyan a sirályok Isten kötényéből csillagokat esznek. A világ sötétségbe borul, sétapá... Tovább olvasom »
Szürke köd ül a néma tájon, fáradt sugarát veszti a nap, nem fészkel már a kopár ágon dalt zengő, fura madárcsapat. Lassan mindent elfed a... Tovább olvasom »
Lassan pereg a hűvös eső, a zömök hegyen áll az idő. Nyár belép a fák közé, színes ruhát ad ágak fölé. A tiszta folyó völgybe ér, partján ... Tovább olvasom »
„Tudo vale a pena se a alma não é pequena.” „Minden megéri, ha a lélek nem kicsi.” (Fernando Pessoa) Nemzet Mi nem azért létezünk, mert hat... Tovább olvasom »
Zné súlyos gerincműtéten esett át, mert nem tudott már rendesen járni. Mondjuk, azóta sem tud, mert nem tartott be semmilyen orvosi utasít... Tovább olvasom »
ébresztődalt fúj kora hajnali madár csivogó csőrük szünet nélkül jár pittyeg harsány énekük üres még begyük csattogó csóka szárnyal hall... Tovább olvasom »
Az este lassan ereszkedett Nápolyra, mintha a fény fáradt kézzel hajtaná össze a nappalt. A tenger fölött még maradt egy keskeny, sápadt sáv... Tovább olvasom »
"Uram, a késemért jöttem." Nem, nem azért a keskeny enyhén hajlott acél pengéért, hanem amit nap, mint nap a hátadba döfök. Ezern... Tovább olvasom »
visszahoztál mert el sem mentem innen néha álmaimban a küszöböm hibernálja az óceánt és dagálykor egy fehér bálna messze röppen ajtóm őrizte... Tovább olvasom »
éjjeli pillangó csillaggal versengve szánkázik hajad selymén szentjánosbogár-fénynél hamvas arcod élén ravasz fény kér bebocsátást szentiván... Tovább olvasom »
„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki... Tovább olvasom »