http://mesekonyvem.com/2014/02/18/thokoly-vajk-anyanyelvem/comment-page-1/#comment-1045 Történt egyszer egy kisvárosnak az iskolá... Tovább olvasom »
Szerelem - csöndes variáció
Mindig tudtam, javamat akarod, ha sárba hullok, sorsom fölemeled. Hálám szerény: tavasztól bódult mezők illatát ... Tovább olvasom »
.jpg)
Elvarázsoltan
Elvarázsolt a szerelem, Virág lettél, szellő lettem. Kibontom mézes kelyhedet, Csókolom sziromleveleidet. Illatod bódí... Tovább olvasom »
Az éhség életképei
Az ablak előtt ült egy széken, reggeltől estig nézte a jövőmenőket. Alakja meggörnyedt, járása tétova, nem keresi más, csak az ebédhordó... Tovább olvasom »
Vettem is meg nem is
Gyárfás a jól sikerült vásár után betért a fogadóba. Komája, Káruly már ott támasztotta a pultot. „Mit iszol, komám?” – kérdezte Kálmán... Tovább olvasom »
Fiam
fiam későre jár a téren mit csinálsz rajtad álarc fegyver kezedben melletted öcséd szemben bátyád fiam mit csinálsz ... Tovább olvasom »
Rémálom
Mintha álmodnám... a trón színarany, a karzat mély-lila brokát. Bársonyszékek, tűzvörös szőnyegbe süppedt lábnyomok, almazöld ufók,... Tovább olvasom »
A költő
Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal? Szabadságot, szerelmet várt, s életét adta harci viharban, lobogó lángként égve magát… Érdemes v... Tovább olvasom »
Ébredések
Naponta álmunkból míg élünk, felébredünk. Álmunkat éberen feledjük, éljük mindennapi életünket. Vár a munka, gondok, tétek, jótettei... Tovább olvasom »
A csend
Ősz Zoltán - A Jód vize festmény Hallod?! Nem hallod?! Hát figyelj a csendre és hallgasd! Amikor távol a nagyváros zajától, egy pat... Tovább olvasom »
Gólyavilág
Ez az év más volt, mint a többi. Hó alig hullott, hideg se csikordult, a jég nem tudott páncéllá acélosodni ebben a langy időben, í... Tovább olvasom »
Tükröm, tükröm, mondd meg…
Eltörött a tükör. Egy meggondolatlan mozdulat, s megesett. Leesett. Ráadásul én v... Tovább olvasom »
Menekülsz
gond inal fáradt homlokodon álmodban éjmélyi tűz némán lobog magányod poklán irtózat hangja harsog nem ér hozzád halk vívódó sz... Tovább olvasom »
A nevelésről
Az ókori bölcsek, Szokratesz, Platon, Arisztotelesz tisztelték az ész parancsát, a lét titkait kutatták. Fogalmaztak fontos kérdéseke... Tovább olvasom »
Az órásmester
Valahol a világ végén, szűk, sikátoros kis utcában állt egy kis órásműhely. Ha beléptél az ajtaján megszólalt egy kis csengő. A félhomál... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Hitehagyott
Már nem hiszek a hitben. Nem hiszek a létben. Nem hiszek az erőben, egyedül vagyok, s erőtlen! Már nem hiszek a szépben. Nem... Tovább olvasom »
Hajnalban a néptelen utcán... ( Egy rég volt szerelem emlékére L-nek)
hajnalban a néptelen utcán láttalak a sarkon válladon hátizsák sapkád sem hiányzott szemellenzője alól bizalmat... Tovább olvasom »
Féltékenység
Féltelek a napsugártól, átfuthat sápadt arcodon, izzó, forró csókjaiban ilyenkor én is osztozom. Féltelek az esti széltől, mely ... Tovább olvasom »
Esti órán
Az öreg lassan kiméri borát Halkan pöfögtet – s még oly Korán s szelíden várja a halált Mint könnyű eső a zavaros szélben Nem ... Tovább olvasom »
Jöhet a csavar
Jöhet a csavar „…fel akarom oldozni magamat…” (Antoine de Saint-Exupéry) A nap már lehaladott, és a nappali hőség szinte mínusz... Tovább olvasom »
Odvas fa odúja
Méhraj zsong körülöttem, odvas fa odújának vélnek, vájatomban fészket rakni készülnek, amelynek fekete fátyla aló... Tovább olvasom »
Tavaszi kép
szivárvány színben hajlik elém tavaszi festékből fényár derengő ragyogás ébred hajnali bogár dermedt hátát kitartóan melegíti csillanó... Tovább olvasom »
A lét kényszere
Lennék, aki voltam, Legyek, aki vagyok, Leszek, aki voltam, de: halott. Vagyok, aki lettem, Volnék, aki leszek, Voltam, amit tette... Tovább olvasom »
Balatoni látkép
Illusztráció - Katalin Benk - Balaton Észak című festménye A nyugovóra térő Nap vöröslő lángkorongja Átragyog a tanúhegy... Tovább olvasom »
A gyermek
A csecsemő csupasz bőre szőrtelen és bársonyos, Fogatlan, rózsaszín szája tejszagúan illatos. Apró keze hadonászik, öklözi a levegő... Tovább olvasom »
Halványuló emlékeim
Még jól emlékszem, tavasz volt, kellemesen meleg, már mezítláb szaladgáltam ki az udvarra, majd be a házba, szinte meg sem állva. A sok ... Tovább olvasom »
Megloptál
Itt hagytad kezed nyomát a kilincsen, a nyitva hagyott ajtón, s látod, önmagába zuhant, ami nincsen, testemmé vált máris hiányod.... Tovább olvasom »
Lalázó vers
1. Tudsz e Földön örök csodákról, szépségről, rétről, égi világról... Tavaszi szellők, selymes, kék ernyők, bujkáló ... Tovább olvasom »
Ezer
Ezer jószág álma az Istállókba rekedt Kolompol a vezérhím Csöndes léptekre biztatja A komor álmodókat A bús füvek gyo... Tovább olvasom »
Tavasz jön...
tavasz jön újra szilánkosra tört téli mosolyom... titkokba öltözött némaságom foszlányait a kert bokraira aggatom s in... Tovább olvasom »
Beteg voltam, meggyógyultam 2.
A virág is megérkezett Az én Márton unokám mindkét apró lábát felhúzta a nyakáig, mindkét kezével a kilincsekbe kapaszkodott, s az ... Tovább olvasom »
Pessoa-komód 5
kávéillat térképét követtem s csupán a konyháig jutottam mégis hallom a belső vitorlák suhogását és látom amit végtel... Tovább olvasom »
Régen
Pörög a világ, mint gyors masina. Valami véges zörgésű üvöltő gép. Csak az Idő és az Élet mostoha, Nincs kósza a bi... Tovább olvasom »
Vörös rózsák
Öt szál vörös rózsát kapott búcsúzó szerelmétől öt évig tartó szerelmük emlékére. Vázába igazította a csodás virágokat és feltette kedv... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)