Éjszaka értem haza.
Gázok bűzét fújta felém
a szél.
Te ott álltál és
rám vártál.
Könny csillant
szemeden.
Jóságod vak volt,
szereteted méreg.
Megdermedt a szobám,
amikor ott ültél,
könnyeid jéglakatra zárták
nemlétező szívem.
Átgázoltam fejeden
a beláthatatlan felé –
Ordítottál a kétségbeeséstől,
a tehetetlenségtől,
a magánytól –
Aztán már csak álltál
a szárnyaszegett
csendben,
mint egy
hervadó,
szomorú,
Szűz Mária-kép -
Soha nem értetted,
hogy máshol járok,
és aranyló fénysugárban
látlak meg
örökkön újra,
hol Ég és Föld egybefolyt.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Az első gyermekÜres alagsorban hánynád lemagad.Alattad véres lepedőd.Undorodsz a kábaságtól,a kíntól,a testedtől,s
Mátay Melinda Mária: In memoriam Banka„A szerelem nem múlik, mi hagyjuk el”, fűszálat ropogtatunk és csodáljuk magányunk g
Mátay Melinda Mária: Egy állami tűzijáték margójára, 2023-bólMagyar vagyok.Itt születtem.RáadásulBudapesten.Sőt Budán,a Gellérthegyen,hol legurított és szörnyet
Mátay Melinda Mária: Titanic dalA drámának vége, kedvesem,tőrébe dőlt a tragikum.//: Otthagyta véres színpadátés hűsölni ment a pub
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.