Éjszaka értem haza.
Gázok bűzét fújta felém
a szél.
Te ott álltál és
rám vártál.
Könny csillant
szemeden.
Jóságod vak volt,
szereteted méreg.
Megdermedt a szobám,
amikor ott ültél,
könnyeid jéglakatra zárták
nemlétező szívem.
Átgázoltam fejeden
a beláthatatlan felé –
Ordítottál a kétségbeeséstől,
a tehetetlenségtől,
a magánytól –
Aztán már csak álltál
a szárnyaszegett
csendben,
mint egy
hervadó,
szomorú,
Szűz Mária-kép -
Soha nem értetted,
hogy máshol járok,
és aranyló fénysugárban
látlak meg
örökkön újra,
hol Ég és Föld egybefolyt.
Related Post
Riba Ildikó: Szűk időerőszakos szél kócoljabogokba csomózva csavarjagondolatom sima fonalátbonthatatlan szálak közöttker
Mátay Melinda Mária: Apám túlvilági naplójábólMit mondhatnék?Innen a túlvilágról szemlélveazt a mocskot,amiben részem volt –Harmadik gyerekkénta
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Mátay Melinda Mária: Holdra járó KrisztusokHóra léptem, verébnyomra,kezed fogom, kezem fogva.Tört diómban téli alma,Jégkrisztusok fáznak rajta
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Mátay Melinda Mária: PsychéA Folyó fölötta Héttornyú Sziklavárban,múlt és jövőszobákban,tárt ajtók, széljárta függönyök köztcs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése