Megjelent a Helyőrségben.
Tüskés
angyalok buktak le a földre,
amerre
röpültek háborúk lepték el világunk:
kárminpiros
tüzek gyúltak és felhasadt, rángott
a
pillanat, ahogyan egymás után borultak el
az
emberek, vér festette a rétet, borzalmas
bűz
terjengett délutánra és a holtak száma
csak
nőtt, miközben Isten kivonult térből és
időből,
hiába volt minden ima, az igazak száma
egyre
csak fogyott, émelyítően izzott a Nap,
a
detonációk egyre erősebben tépték szét az
élők
csontjait és szerteszét röpült minden,
miközben
hullámzott az égbolt, a világ elsötétült
és
szirénák zúgtak a messze távolban szüntelen…
Micsoda fájdalom árad a sorokból... :(
VálaszTörlés