Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
Riba Ildikó: Hit
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez nagyszerű hangulat és filozofikus leütés... :)
VálaszTörlésköszönöm szépen, örülök, hogy így érzed :)
Törlés