Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
Related Post
Riba Ildikó: Anyák napi rózsa Rég volt mikor anyáknapján köszönthettelek.Nap ragyogott,virágot ontott,hajladozó rét.Piros r
Riba Ildikó: Függvényeskét konok szinusz és egy kotangensszögfüggvény makogó megoldásaközött nem ártana pihenésvégén vonj
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez nagyszerű hangulat és filozofikus leütés...
VálaszTörlésköszönöm szépen, örülök, hogy így érzed
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.