Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
Related Post
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Riba Ildikó: Kerítés barna léces kis kerítéshatár szélén körbenézlába mellett búzavirágpipacs nyújtja nyakát köré f
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Riba Ildikó: Új útRögök között,hantok hátánhánykódva ágakalatt alászáll-Föld sebei: új utak,riasztanak fés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez nagyszerű hangulat és filozofikus leütés... :)
VálaszTörlésköszönöm szépen, örülök, hogy így érzed :)
Törlés