Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
Related Post
Riba Ildikó: Álom Álom volt, varázslat.Szerelmes csókodgyönyörből gyöngyötfűzött nyakamra.Bőrömön ég méglágy aj
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Riba Ildikó: Függvényeskét konok szinusz és egy kotangensszögfüggvény makogó megoldásaközött nem ártana pihenésvégén vonj
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez nagyszerű hangulat és filozofikus leütés...
VálaszTörlésköszönöm szépen, örülök, hogy így érzed
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.