Hópehely hintázik fák ágain,
szél hárfája zeng jeges csápjain.
Hó alatt alvó mag félve lapul,
vár, míg új nap szeretve rásimul.
Türelme végtelen, ám ha siet,
csírájában veszít el vakhitet.
Related Post
Riba Ildikó: Templom erdei tó partjánErdő mélyén, bokrok ölén,susogó fák között türkizben fénylő tó vize csendesen csobog.&nbs
Riba Ildikó: GyöngysoromBoldogságunk morzsáitgyengéd kezekkel színek szerint sorba válogatom.Selyem szálra s
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: FényKöltészeti kávéházban ülveelmerengek magamba merülve.Asztalomra kintről betör a fénya táncos játéka
Riba Ildikó: Köszönöm, jól csend van némaságutca zaja szűrődikablakon átnem szól hisz nincssenki semhiába kérdezlekárnyad nem
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez nagyszerű hangulat és filozofikus leütés... :)
VálaszTörlésköszönöm szépen, örülök, hogy így érzed :)
Törlés