Markovics Radmilla: Évszakbírálat

Elröppent az ősz, tél járatja
nap hosszant velünk a bolondját,
lehullt az égből pár szem hópehely,
megcsillan a tél, örök szépsége,
ami napok kérdése, mert sírva
itt hagy minket az esővel, bár
előtte a jégrétegre hullott hó lepkéken
sikeresen bukdácsolnak fiatalok és öregek.
Február van, és hétágra süt a Nap,
de kérészéltű lesz, mert jön a fagy,
tülköli TV, írja az újság, frontok
jönnek, mennek (nem fegyverrel)
ne legyen se öreg se gyerek az utcán
a fiataloknak hadd fájjon a feje,
hiszen tél volna, ha nem kavarogna
ez az idő a  tavasszal az ősszel,
mit jelentsen ez, az ég is ránk szakadt,
bár még cifrább az életszínvonal
szüli a lopást, viszik az élelmet,
az is elég, ha házak kéményét
a pókháló szőtte be, ott tűzveszély
nem fenyeget, fagyhalál ellen  véd a lehelet.
Remélem hinni, ha jön a tavasz,
szépségébe nem köp se ősz, se tél,
a nyár türelmesen a sorát kivárja.