Markovic Radmila: Ébredj ember!
Egymással szemben
áll még falu és város.
Figyelik az utcasarkot,
ahonnan sietve senki sem
bukkan fel, nem napozik
az ifjú lány, akit a fiú
titokban nap mint nap vár.
Egyikre süt még a Nap,
színesek a háztetők,
a másik piszkosszürke
és vészjósló tetős,
a pirosan hízelgők,
szemfényvesztők,
a vándorlókkal azt láttatnak
amit épp akarnak,
pedig rámutat a másik,
a sors csupa változás,
lesz még szürkésfehér
a háznak fala, rőt-színű
mindegyik háztető,
mert mindkettő
áldozat oltárán
elvérzik, ha továbbra
is ősz hozza a fájdalmasan
emberhiányért zokogó
el-elcsukló utcasarkokat.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésA te rajzod alapján készültek ezek. Van,illetve volt egy harmadik is, de az rögtön gazdára talált. Sajnos nem a legjobb a beállítás, de az unokámmal ezt találtuk a legmegfelelőbbnek. Még egyszer köszönöm az engedélyed. Már a Kishegyesi alkotó tábor vezetője is arra kért, az idei őszi táborban ez a motívum legyen a fő téma. .
Szeretettel és köszönettel: Mila
Kedves Mila.
TörlésTöbbször, hangosan is olvastam a versedet.
Sok mindent mesélnek a sorok alatti néma hangok.
Ilyen mélységű, összetett munkát ritkán van alkalmam olvasni.
Szeretettel.
gyuri
Radmila, gratulálok mély gondolatodhoz. Hajnalka
VálaszTörlésA sors sokféle alakban jelenik meg, a magunk előidézte s a külvilág okozta változásokra fogékonynak kell lennünk. Versed címe is bizonyára erre hívja fel a figyelmet, kedves Mila! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Hajnalka.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Francis!
VálaszTörlésTökéletesen megértetted versem üzenetét.
Szeretettel: Mila
Kedves Mila,
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok ehhez a munkádhoz.
Köszönöm szépen, kedves Noémi.
VálaszTörlésSzeretettel? Mila