Szerelmed forró ölelésében egy órából
nincsen-idődnek észrevétlen perce lesz,
percekből órák gyűlnek össze,
az órákból napok, majd hónapok
után jönnek az évek,
szerelmed karjában az
évek is percek, így lesz a nincsen-időből:
élmény,
szerelmi tánc,
még akkor is gyönyörű,
ha néha a dal nagyon fáj.
A nincsen-időt utolérni, elhagyni sem lehet,
majd egyszer valahol a csillagok között,
mögött vagy még messzebb
fényévekkel gazdagodva ismét itt leszünk,
te is, én is, de már tudva tudjuk,
nincsen-idő itt a földi létben csak egy pillanat,
ne váljék belőle a lelkünkben üresjárat.
Kép: Somogyi Emese Körforgás című alkotása
Kedves Mila.
VálaszTörlésEgy igen jól megírt "Vallomás", nem csak jó, de szép is.
Gratulálok.
szeretettel.
gyuri
"ne váljék belőle lelkünkben üresjárat" (p)
VálaszTörlésAz örök ragaszkodás, a nem múló vonzódás időtlenségét szép szerelmes sorokban írtad meg, kedves Mila! Gratulálok! (h)
VálaszTörlésNagyon emberi és megérintő megfogalmazás. Az utolsó előtti sor pedig a kulcs, a fő motívuma szerintem a versnek, s nagyon mélyen igaz. A végtelent megélni csoda és öröm, élményszámba megy. Gratulálok! (o)
VálaszTörlés