Legmélyebb álmomból a csergő óra hangja ébresztett. Dühösen kiugrottam az ágyból, de amikor lenyomtam a gombját eszembe, jutott, hogy... Tovább olvasom »
Legmélyebb álmomból a csergő óra hangja ébresztett. Dühösen kiugrottam az ágyból, de amikor lenyomtam a gombját eszembe, jutott, hogy... Tovább olvasom »
Azt mondod, szereted az esőt… szeresd hát monszun idején. Mert szárazságban könnyen vágyódsz az eső után. Szeresd hát, amikor minden ... Tovább olvasom »
E témáról milliónyi írás is született már. Nemrégiben magam is vettem a bátorságot, gondolkodván arról, merre száll a kék madár. De i... Tovább olvasom »
Az emberszemű nagy fekete kutya minden délután megjelent a főtéren. Ráérős nyugalommal elsétált a szökőkúthoz, sokáig nézte a víz ját... Tovább olvasom »
Az akácos felől már egyfolytában morgott az ég. Debóra felnézett a sötét gomolyfelhőkre és látta, hogy hamarosan vihar lesz, ezért gy... Tovább olvasom »
Halkan szólj, kedves. Szelíden,szépen. Fénnyel kerítlek, és öleléssel. És ne kiabálj rám, semmiképpen! Tartozom neked egy nevetéssel. Vi... Tovább olvasom »
Mégis kell a veszély. A borzongás. Az érzés, hogy élek. Ismerős, ugye? Kell, hogy összegyűrj, hogy belém marj. Karmold, harapd, égesd... Tovább olvasom »
Emberek, nem látjátok, mennyire szenvedek? Sovány vagyok, éhes, fázom és reszketek. Eldobtok engem, mint felesleget, segítsetek, ... Tovább olvasom »
Sok volt az eső, hamar jött a meleg és párás nyár, a hajnali harmat is bőséges volt így aztán gyönyörűen burjánzott a kert, benne a... Tovább olvasom »
Az emlékké tűnt időt visszaidézni hasztalan, pörög a malom szüntelen, tavaszra nyár, majd őszre tél őrlődik észrevételen, a kerék egyre... Tovább olvasom »
Süt a nap. Végtelen csend öleli az erdő keszekusza, egymásba nőtt fáinak koronáit. Hangtalan, mozdulatlan, de lüktető élet. Itt, a je... Tovább olvasom »
Nem tudjátok, hogy olajzöld tankok vonulnak át a fáradt testemen. Ti, akik mindig mellettem vagytok nem láttok ebből soha, semmit sem. ... Tovább olvasom »
Baljós felhői alatt torkig lett a múlttal, a hitvány világgal. Léte holtakkal teli. Még egy ... Tovább olvasom »
A köves úton haladva az jutott eszébe, hogy a füvet lenyírhatná már valaki. A falu első embere ott kullogott a háta mögött és mintha be... Tovább olvasom »
Ma újra kinyitom a naplóm. Idézetek között kutatok. Keresgélek, matatok. Csak az ujjaim játszanak a sorok között. Szavakkal dobálják ... Tovább olvasom »
hűlt helyed hideg emlék elveszett láncon lebegek markoló kezek néha láttalak homályos a kép karcsú árnyalak most csak nekem szép mert me... Tovább olvasom »
A katedrális legfelső lépcsőjén ült a főkapu tövében és koldult. Kövér volt, ápolatlan, enyhén részeg. Rossz, fekete kalapját marko... Tovább olvasom »
Na és, hogy mások elbuktak. Mi jobban motorozunk! Mi árthat agyas vagánynak? Szab... Tovább olvasom »
Ha valaki szereti, és szépnek látja a nagy veteményeskertet, annak amikor végre van egy földterülete, akkor meglódul a fantáziája, és... Tovább olvasom »
Mottó: A hülyeség nem pók, mégis behálózza a világot. (Graffiti.) Megnyugtató Állandósuló panasz, egy ízben a legnagyobb kánikulában... Tovább olvasom »
Magas, szikár alakja a halált idézte. Kifejezéstelen tekintete nem is volt evilági. Hogy jártában- keltében mit látott és mit nem, ez... Tovább olvasom »
A második év késő tavaszán el voltunk foglalva mindennel, a munka után a kert és az állatok következtek, építettünk, terveztünk, ki h... Tovább olvasom »
vágyaink és világunk halmazán sodródunk tétován kételyek között ellenség vagy egység szeretet vagy gyűlölet létünk élet és halál férfi ... Tovább olvasom »
Sok nehézségünk akadt az első évben, ahogy néha mindenkinek, mi pedig mindig és mindent megbeszéltünk egymással, de a lelki terheket ... Tovább olvasom »
Éhesen álmodok szépet. Végtelen kéket, mi éget. Szavaknak víg tüzes táncát. Szédítően buta vágtát. Nyárban, és téli viharban értelmet le... Tovább olvasom »
A gyermek felnőtté érik, megtanul élni, de csak félig. Vannak vágyai, céljai, tervei, akarata, hogy meg tudja tenni. Végigmegy a neki je... Tovább olvasom »
Célirányos kíváncsiság: rég meglestek fentről, milyen nálunk a világ? Torkolattüzek! Gombafelhők! Várj, ne siess, ráérünk! Elpus... Tovább olvasom »
János bácsi az erdei gyümölcsbegyűjtő állomáson dolgozott a kis vegyesboltban. Este a begyűjtők, miután leadták a gombát, gyümölcsöt ... Tovább olvasom »