Kolumbán Jenő: ének az emlékről



hűlt helyed hideg
emlék elveszett
láncon lebegek
markoló kezek

néha láttalak
homályos a kép
karcsú árnyalak
most csak nekem szép

mert megláttalak
szárnyas lett a lét
szilaj madarak
szálltak szerteszét

tűntek fény mögött
árnyékká váltak
vad felhők fölött
csillaggal háltak



2016.08.08.


3 megjegyzés :

  1. Egy nagyon régen hallott dal első sora rémlett fel emlékeimből.
    "Hallani vélem a hangodat még,
    volt egyszer rég, egyszer rég."
    Az emlékekből felbukkanó valaha kedves és szívet melengető események, ma már nem fájnak, de nagyon nehézzé teszik az ember lelkét.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Jó is, ha van ilyen visszaidézni-való... Amikor szárnyassá válik a lét, eltűnnek csakugyan a szilaj madarak, illetve ők is jobbá válnak.

    VálaszTörlés
  3. A vers tetszett, de nem kívánnám még a szárnyas létet.(ugyan nem hiszek benne, de nem volna jó az angyalok között) :)

    VálaszTörlés