Kolumbán Jenő: ének az emlékről
hűlt helyed hideg
emlék elveszett
láncon lebegek
markoló kezek
néha láttalak
homályos a kép
karcsú árnyalak
most csak nekem szép
mert megláttalak
szárnyas lett a lét
szilaj madarak
szálltak szerteszét
tűntek fény mögött
árnyékká váltak
vad felhők fölött
csillaggal háltak
2016.08.08.
Egy nagyon régen hallott dal első sora rémlett fel emlékeimből.
VálaszTörlés"Hallani vélem a hangodat még,
volt egyszer rég, egyszer rég."
Az emlékekből felbukkanó valaha kedves és szívet melengető események, ma már nem fájnak, de nagyon nehézzé teszik az ember lelkét.
gyuri
Jó is, ha van ilyen visszaidézni-való... Amikor szárnyassá válik a lét, eltűnnek csakugyan a szilaj madarak, illetve ők is jobbá válnak.
VálaszTörlésA vers tetszett, de nem kívánnám még a szárnyas létet.(ugyan nem hiszek benne, de nem volna jó az angyalok között) :)
VálaszTörlés