Kapolyi Noémi: Lakjunk falun Bolond asszony kertje /10.rész/

Ha valaki szereti, és szépnek látja a nagy veteményeskertet, annak amikor végre van egy földterülete, akkor meglódul a fantáziája, és lelkesen nekikezd.
Én is megújult lelkesedéssel kezdtem neki a kertecskénknek tavasszal, így megvettük a magokat, elkészítettük az ágyásokat fent a hegyoldalon egy nagyobbacska területen, és a ház mögött is, mert ott a kényesebb, nagyobb gondozást igénylő növényekhez könnyebb gyakrabban odamenni, és egyszerűbb öntözni is.
A kis fóliasátorban szépen növekedtek a palánták, ahogyan a pici ládákban is a karalábé csemeték, a kiskertben előkészített területekbe pedig először vidáman, és üdén virított a korai saláta, körülötte a kapor, az ágyásban alattuk pedig még pihentek a későbbi kelésű magocskák, amelyek a saláták alatt várták az idejüket, ahogy pedig szedtük föl a növényeket úgy sarjadtak már is a patisszonok, tökök, de nagy bánatomra a sütőtök nem bújt ki a földből. Locsolgattam minden nap, de a gazon kívül semmi nem ütötte fel a fejét. Végül kibújtak a sárgarépák, már a helyükön álltak a paradicsomok a karóikhoz kötve amikor végre valami kinőtt a sütőtök ágyásában.
A karalábék is sorban elfoglalták végleges területüket, és telt a tavasz, aztán észrevétlenül a nyár első hónapjába léptünk. Eleredt az eső, finom, langyos kora nyári eső, esegetett, csöpörgött, egész éjjel, és másnap is. Amikor minden felszáradt, és meghúzott a sár, kimentem a kertbe körülnézni, nagy örömömre a sütőtök erőteljesen kibújva meghozta, és ki is bontotta első leveleit, amelyek vastag szárakon magasodtak gyorsan túlnőve sok növényt.
Attól a naptól kezdve a sütőtök hamar lekörözött mindenkit a veteményben, aztán amikor már egész bokrétára való levelet hozott, akkor növesztett egy indát és elkezdte különös útját a kertünkben.
Először kedvesen körbetekergőzött a fóliasátor körül, a szabad hely híján ottmaradt paradicsomokhoz, így már nem lehetett odamenni egykönnyen, de sebaj, gondoltam, majd bemászom amikor locsolni kell őket. Aztán észrevétlenül elágazva elszaladt egy hajtás a patisszonok irányába, a másik pedig a sárgarépák felé. Ha egyszer-egyszer jó korán kimentem a kertbe, minden alkalommal odamentem megcsodálni a tökvirágokat, amelyek még a sötétben kibontották hatalmas sárgadinnyebél színű szirmaikat, és a hajnali harmatban ott terjengett a mézes, és érett dinnye illat a kiskertben. Aztán elkezdte érlelni az első sütőtököt is, amire nagyon vigyáztam amikor ott lépdestem a kültéri nyúlketrecek körül, mert hogy addigra már ott is futott egy inda. De idővel egyre nehezebb volt a tyúkok ajtajához is odamenni nyitni őket vagy ételt, italt vinni nekik, mert az indák ekkorra már behálózták az egész kertet. Hatalmas levelei között karalábék és paradicsomok nyújtogatták fölfelé a leveleiket, gazolni már régen nem tudtam ott nekiállni de néhány gyom még sikeresen küzdött a teljes elnyomás ellen. A virágok és indák erdejében kis gömböcskék sokasodtak ígérve a késő őszi termést. A levelek pedig akkorára nőttek mint a jókora nagy útilapu levelei kint a poros út szélén csak éppen majd fél méter magasan. De az indákon lévő kacsok ügyesen kapaszkodtak, felfutottak a nyúlól oldalán és a kis asztalon, kiszaladtak a vízelvezetőre és mára az egész kis veteményünk csak olyan már, ahogy itt mondják, mint a bolond asszony kertje, nő abban minden, össze-vissza, egymás hegyén-hátán, aztán őszre még az is megeshet, hogy lesz belőle valamink.