Bánat és boldogság nem zárják ki egymást. Boldog szerelem világot jár árnyként követi a sebzett madár, szenvedése minden szárnycsapá... Tovább olvasom »
Bánat és boldogság nem zárják ki egymást. Boldog szerelem világot jár árnyként követi a sebzett madár, szenvedése minden szárnycsapá... Tovább olvasom »
Amikor kinyitotta a szemét, és körülnézett, végtelen békesség szállta meg. Soha nem látott világ vette körül, de áradt belőle valami ... Tovább olvasom »
Tudod, a szép szavaknak régen vége, és idejét múlt a moralizálás. Filozófiának sincs ember képe, vers a léleknek ideiglenes szállás. ... Tovább olvasom »
Jön, jön, már itt is van! Hozták plakátok, médiumok; harsogva zúdított, ingerlő szó... Tovább olvasom »
Nem tudom mit is mondhatnék még, hiszen már annyi mindenről beszéltem, és mindig ugyan azokról tudok csak, mert ugyan mi a frászról t... Tovább olvasom »
Az Idő akár a gumiszalag korlátok között nyúlik, szűkül, tágul, összeugrik sorsunk változása szerint rugalmasan működik. az Idő ... Tovább olvasom »
Gyöngyi apukája március 15-én a hajnali órákban végezte be földi pályafutását, sok szenvedés árán, negyvenöt évesen. Tüdődaganat végz... Tovább olvasom »
Úgy bújok, behunyom szemem. Fülem hallja a tombolást. Kiáltanám: Elég legyen! Kint zúgnak dühös trombiták. Nap mint nap újra kérdez... Tovább olvasom »
Ködös szürke, néma alkonyatkor, Ha alszik a csend, s a kékbegy se szól, Poros utakon, hóban és sárban, Napsütötte bér... Tovább olvasom »
Mottó: A politikusi szakma hálás dolog. Ha sikeres vagy, egy csomó jutalomban van részed. Ha lejárattad magad, még mindig írhatsz kön... Tovább olvasom »
bánatom selyemként betakar olykor kígyóként belém mar gyógyszerem volnál ha volnál de régóta nem gondolok rád a sok emléket elenged... Tovább olvasom »
Lennék levél tavaszi ágon, virágillatra vágyom. Lágyan ringatna a szél, a fák életéről mesél. Apró magvakból kelnek, tápdús talajbó... Tovább olvasom »
Pánikos rettegés kora. Világod átgördül rajtad. Bújni előle nincs hova. Te biztosan ezt akartad? Nyugodt öregkort reméltél, mikor ... Tovább olvasom »
kirekesztett támolygó fénysugár kandikál korhadt-kopott kalyiba ablakán perdül kék doboz sima oldalán mélyén emléket perzsel és ti... Tovább olvasom »
Ha kettéhasad az ég, lefolynak az égboltról a csillagok, ha elgőzöl a tenger, és felforrnak a hideg kövek, akkor menj a tóhoz, és mot... Tovább olvasom »
Kék földből sarjadt virág, gyászos fekete rózsa, földre hajolnak a fák. Sötét a bánatom, fehér a gyász-gyertya, mérget lehel a rózs... Tovább olvasom »
Megszállnak démonok? Ők is az ihleted? Na, ne! De igen! Ha soraim nem fűti ördögi tűz, izgalmas m... Tovább olvasom »
Ezt is úgy kezdjük, mint a legtöbb szenzációt, „már a régi rómaiak is…”, De most igazán, már az ókorban is ismerték, és az okos római... Tovább olvasom »
Jobb kezében friss vízzel telt korsót tart, bal kezében a kosárka, benne elemózsia, lassan haladó feleség tudja jól, szorgos férje n... Tovább olvasom »
Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt csillagot fedett szürke felhő. A fák c... Tovább olvasom »
Hány megálmodott tervünk hullt a porba, nehéz kőtömbnek faragatlan lett a sorsa, formájuk a múltban elmerül gazok között tehetetlen... Tovább olvasom »
Lépten, nyomon találkozom emberekkel, akik nehezen, és fájva hurcolják magukkal belső magányukat, a beléjük rekedt kérdéseikre sosem ... Tovább olvasom »
Különb, mint más, övéi öröme. Délcegen járkál, fenn aura glória. Hívsága diktál, legyűr a kondija. ... Tovább olvasom »
rojtos felhőben cseppen csillogó vízcsepp lehullva jégszem Tovább olvasom »
Testünk labirintusában nagy üregek vannak, ezekben az üregekben fontos szervek laknak. Életünkért munkálkodnak, táplálkoznak, tiszt... Tovább olvasom »
Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, ... Tovább olvasom »
Felszállt az égre az éji varázspor, Elfútta könnyem a hajnali szél Körberagyognak a csillagok csendben, Jégtakaróban a nappali... Tovább olvasom »
Félsz? Éberré tesz. Szorongsz, aggódsz? Csak kóros ne legyen. Érzéseid riasztanak? Ha ellenállsz a végeken, megsegít a képz... Tovább olvasom »
Az egyszárnyú kovácsoltvas kapu az egyetlen bejárata a magas téglafallal körülvett, elvadult kertnek. A fal mentén húzódó, kissé tö... Tovább olvasom »
Kíváncsi legyecske lába beleragadt a lekvárba. csábította finom illat, "gyere, kóstolóra hívlak" anyja óvta: ne menj, drág... Tovább olvasom »
zuhogó esőn bőröm sajogva ázik fenyegető félelmem őstengerként hullámzik fájdalom csobban szeretet mélyre merül lehelet... Tovább olvasom »
A városka szeme fénye a főtéren álló torony volt, amely hatalmas alapjaival, és hosszan támaszkodó pilléreivel robusztus méltósággal ... Tovább olvasom »
Életed alkonyán rád talál a magány. Fájnak a régi sérelmek, fájnak a kedves emlékek, mert nem tér vissza már a régi boldog nyár. K... Tovább olvasom »
Szétesőben, szétszórtan, téblábolsz még időben-térben. Összeszednek? Jobb, ha magad teszed. Hátha még teheted. ... Tovább olvasom »
Szobámban didereg a meleg, a kulcslyukam is valamiért berekedt, a múlt kopogtat befagyott ablakomon, szobámba lépve, bő köpenyét tárt... Tovább olvasom »
Aki előtt nem szívesen beszélsz a dolgaidról s magadról, ő valójában számodra egy idegen. Idegen, kivel kezdetben könnyebb baráti jó... Tovább olvasom »