Amikor megszülettem erősen fújt a szél, Nem volt a fákon már, sehol falevél. Zokogott a felhő, eltakarta a Napot, Az égen csak néhány fáz... Tovább olvasom »
Amikor megszülettem erősen fújt a szél, Nem volt a fákon már, sehol falevél. Zokogott a felhő, eltakarta a Napot, Az égen csak néhány fáz... Tovább olvasom »
Korán volt még, de az asszonyka tudta, hogy a kicsi hamar ébred, így az alig világosodó konyhában sietősen kavargatta a tápszert, mert még ... Tovább olvasom »
Valahogy semmi sincs úgy, ahogy elterveztük. Pedig már összeválogattuk a papírokat, s megfogalmaztuk a jelentéseket,... Tovább olvasom »
" A koldus is gazdag,ha vágya nincsen,/ De koldusabb a templom egerénél/ A gazdag,aki reszket,hogy szegeny lesz." (William Shakes... Tovább olvasom »
Ülünk a vonaton… Egy két tengelyes, fatemplomos, nyöszörgő orgonasípokon süvöltő, széltolta vagonban száguldó sebességgel zötykölődünk, mint... Tovább olvasom »
Jó volna, ha néha meglátnál, a sötétben hozzám bújnál, ha néha megsimogatnál, ha a hajam a szélben összeborzolnád. Jó volna, ha néha me... Tovább olvasom »
Bambán, gondolatok nélkül dobálta az aprópénzt a megkopott fekete bőrtáskába, amelynek tátott száján az egész tartalom látható volt, mert m... Tovább olvasom »
Nézd, hajamba az évek az idő jelét fonták, reszket a kezem a fésű nyelén. Féltelek. Nézd, szemembe az évek pupillád rajzolták, reszket a kez... Tovább olvasom »
Családregényt általában azok írnak, akiknek van családjuk. Én megfordítottam a dolgokat, mert halottaim vannak. A család képe oly messze k... Tovább olvasom »
A legújabb év első reggele! Most ébredtem. Ami azt illeti, ez a reggel sem különbözik a többitől. Csak azok érzik másnak, akik még le sem fe... Tovább olvasom »
Üres a tenyerem is, s olyan árva vagyok; végképp nincs semmim. Az ígéret-filléreket, amiket nagylelkűen még viseltes kalapomba löktél, od... Tovább olvasom »
Csillag csókolja a napot, felhő öleli az eget, könnye eső: csepereg. Hold szánkázik szivárvány ívén útja vége tó tükrén. Fagyott földö... Tovább olvasom »
Édesem, te, aki nevelgettél, de főleg szeretgettél, még mindig élsz az életemben. Megköszönöm a sorsomnak, hogy kaptalak téged, mert így... Tovább olvasom »
Két busszal utaztak a színészek, dramaturgok, rendezők, díszlet-, jelmez-és fénytervezők, színpadi munkások egy fesztivál után vissza a l... Tovább olvasom »
Január öt. Harmincegy éve. Ekkor értél menetelésed végére, ekkor tetted meg végső mozdulatod oda, ahol minden végleges, és visszafordíthata... Tovább olvasom »
minap megkérdezték tőlem ....festesz még ?A művészlelkű embernek az alkotás, nem választás kérdése ...az alkotni vágyás az életet jelen... Tovább olvasom »
Szögesdrót-vágó félelem a létezés. Porszem- álmaim gúlaként hevernek van és a nincs között. Már az igazmondás lépcsői sem visznek. Lefelé zu... Tovább olvasom »
Hozzád kiáltok Teremtő! Te vagy, akitől békét remélek! Tőled várom megingott biztonságomat. Mindenkiét. Mert féle... Tovább olvasom »
Édesapám, Fehérvári Antal emlékére - Tudod – mondta Antoine –, az Angyalok minden egyes embert, ... Tovább olvasom »
Az Allegória Portál nevében Mindenkinek szebb, boldogabb esztendőt kívánunk az ideinél! Reméljük, e felbolydult világban végre eljö... Tovább olvasom »
Hunor-apevák (apevacsokor) „Hogy hívják a nevét?” „Szeretségből…” „Egymásba néztek…” „A nevem jövőre is Hunor lesz... Tovább olvasom »
Borulj virágba, szedhesselek. Elszáradsz, temethesselek. Borulj virágba, rügyezni lássalak. Szerethesselek s elringassalak. Borulj őszbe, mi... Tovább olvasom »
Hosszú este lesz, mint az idő amikor meg megáll, ideképzelem milyen is volt a nyár, szememnek áldás, mikor koránjöttél és megláttalak, Sírta... Tovább olvasom »
https://www.youtube.com/watch?v=9RC6IKfY9Ew Tovább olvasom »
https://issuu.com/allegoria/docs/allegoria_online_irodalmi_es_kozeleti_folyoirat?fbclid=IwAR28XDgaEIYwhozrLYDW6XeBWT9-1ZPl7TRwDMLLu01lUhbXw4... Tovább olvasom »