Amikor megszülettem
erősen fújt a szél,
Nem volt a fákon már,
sehol falevél.
Zokogott a felhő,
eltakarta a Napot,
Az égen csak néhány
fázó csillag pislogott.
Amikor megszülettem,
nem várt senki sem,
Hideg füst gomolygott
a kéményeken.
Madárdal nem szólt,
s nem nyílott virág,
Fekete csend szorongatta
a kis szülőszobát.
Amikor megszülettem,
nem voltak szavak,
Puha meleg könnyek,
csak tátogató falak.
Kis kezemet nyújtottam:
Megjöttem, itt vagyok!
Sűrű köddé váltak
lelkemből a sóhajok.
1998.
Fotó: Ruzsa Dániel
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.