Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.
Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen
házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.
Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.
Molnár József: A kifutókA kifutók világa nem az ő világa. Ormótlan cipőjében felhőkarcoló-karcsú és halottnál is halov
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Molnár József: Utaztam a könyvért, Versemet mondom el, „Modern idők”, Hangjáték, Utaztam a könyvért
Utaztam a könyvért,indultunk vonattal,előbb egy őzet ugrottunk át,később
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Molnár József: Kottalapon I.Az ablakban cserepek várják,hogy kicsirázzon bennük a nap.Amikor árnyék mögé búvik a délutá
Molnár József: Rejtjelek nélkülValahogy semmi sincs úgy, ahogy elterveztük. Pedig már összeválogattuk a papírokat, s megfogalmaztu
Nagyon átgondolt, csodaszépen felépített, ragyogó vers!
VálaszTörlésKedves Ditta! Köszönöm. És mondhatnám, hogy nem így volt, írás közben nem gondolkodom, és hogy amúgy sem. Minek? Hogy fájjon?
VálaszTörlés