Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.
Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen
házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.
Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.
Related Post
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Molnár József: Rejtjelek nélkülValahogy semmi sincs úgy, ahogy elterveztük. Pedig már összeválogattuk a papírokat, s megfogalmaztu
Balogh Géza: Nyina Makszimova: Kővirág (Каменный цветок) (műfordítás)A türelem gallyán sorvad a részvét.Nincs már virágot tápláló oldat.Nem leled bennem éltető vér csep
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Molnár József: Regény (Sárkány)Múlt évben leveleztem egy sárkánnyal.Előbb azt kérte, fagylaltot küldjek,feladtam postára,nem érkez
Molnár József: Egyedül nem megyÜlünk a vonaton… Egy két tengelyes, fatemplomos, nyöszörgő orgonasípokon süvöltő, széltolta vagonba
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon átgondolt, csodaszépen felépített, ragyogó vers!
VálaszTörlésKedves Ditta! Köszönöm. És mondhatnám, hogy nem így volt, írás közben nem gondolkodom, és hogy amúgy sem. Minek? Hogy fájjon?
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.