Kertész Éva: A kulcs története

Korán volt még, de az asszonyka tudta, hogy a kicsi hamar ébred, így az alig világosodó konyhában sietősen kavargatta a tápszert, mert még ki is kell hűlnie, mire Eszter baba felébred. A tűzhely a sarokban áll, háttal az ajtónak. Nem is lát maga előtt semmit, hacsak nem a szemben levő falat, amelyen a főzéshez szükséges eszközöket helyezte el korábban. Már, úgy megszokta ott őket, hogy meg sem látja. Élvezi ezt a korai csendet, amikor semmi más nem hallatszik, csak a saját apró neszei. Ez sem tart sokáig, mert érzékeli, hogy már Gyuri is fenn van, hallani a jellegzetes reggeli köhécselését, motozását a fürdőszobában. Mindjárt itt lesz, és kéri a kávéját. Azt még csendben, kettesben fogyasztják el. - Mért nem nyitsz villanyt Szilvikém? Ne állj itt a sötét konyhában! - Ó, ezt már álmomban is elkészítem -, nevet fel az asszony, miközben a reggeli köszönő puszit viszonozza. Kész a kávé Gyurikám. Vidd ki a konyhába! Máris megyek utánad én is. Némán kávéztak. Gyuri rá is gyújtott egy cigire, miközben szemével némán kért elnézést Szilvitől. Így igazi a dohányosoknak a kávé. Reggeli csak később lesz, most lemegy a rendelőbe, és intézi a dolgait. Máris hallatszik a dohogása az előszobából, hogy nem találja a kulcsot. - Szilvikém! Nem láttad, a kulcsot? - Ott volt a bejárati ajtó melletti kulcstartón, amikor utoljára találkoztam vele. Rám is köszönt. - Remélem, fogadtad? - Már, hogyne fogadtam volna? Én köztudottan jól nevelt nő vagyok. - Most is fogadhatnád! Sőt, rád is köszönhetne valahonnan, mert én nem látom sehol. - Megyek, és segítek. Végig nézték minden elképzelhető helyen, zsebekben, táskákban, asztal alatt, felett, kiborították a játékos pupulykát -, hátha bekerült a játékok közé, sehol nem volt. Már egymást hibáztatták. Itt minden eltűnik pillanatok alatt! Mért nem tetted a helyére, ha annyira tudod, mit kell tenni vele, mert itt mindig szalad minden, már kezdeném a rendelést, majd mondom, ha jön valaki, hogy az én feleségem, mindent elrámol, ki jár abba a rendelőbe naponta többször, te, vagy én? Lassan beadjuk a válókeresetet azért a nyomorult kulcsért Gyurikám. Miért nem tartasz egy pótkulcsot, hogy ne kerüljünk ilyen hülye helyzetbe? Minden gondját elfeledve, mosolyogva jön ki Gyuri a szobából, karján a röpködő Eszterrel. - Felébredt a mi lányunk anyuka, nagyon hangoskodott már a sötét szobában. Annál is inkább, mert, egyik lábával rálépett a pizsama másik szárára. Így mozdulni sem tudott. Lecövekelte saját magát. Az a gyanúm átnedvesedett a ruhája. Le kellene cserélni. - Gyere Csillagbogár, menjünk a fürdőszobába, hogy beillatosítsalak. Tiszta fenékkel érkeztek, már csak át kell öltöztetni a hölgyet, és kezdődhet a nap az oda-vissza járkálással. Elvégre, most ez van soron. Tanulunk biztonsággal járni. Apa hozza a reggelit, anya mindjárt kész az öltöztetéssel. Gyuri ismét indul a kulcs keresésére, amikor Szilvia fejéből kipattan egy isteni szikra, és megszólal: Eszter baba! Hol a kulcs? Hol van apa kulcsa? A kicsi erősen figyel, lassan bólogat, majd hasra fordul, lecsúszik a rekamiéról, s csupasz lábbal igyekszik a konyha ajtajához. Becsukja, s lám, ott van mögötte apa nagy barna pepita papucsa. Egyetlen darab papucs. A kicsi felemeli, és viszi az apjához. - Ebben van a kulcs Eszterkém? A gyermek boldogan bólogat. Bizony, ott rejtőzik a kulcs a papucs mélyén. Szilviának most jut eszébe, hogy ez a kislány, napok óta sétál az óriási lábbelivel a lakásban. Hol húzza maga után, hol belebújik, és jókat esik a sikertelen próbálkozásban. Így van, ha az ember rossz helyen keresi a keresni valót! Lehetett volna kezdeni mindjárt az ajtó mögött is. Ezt jó lesz észben tartani. Már minden rendben. Megvan a kulcs, megmenekült a házasság, apa játszott egy sort a kicsivel, már nem is annyira fontos az a fránya rendelő. Már el is feledte a család, hogy lett volna bármi gondjuk is a kulccsal.