De el ne hidd, hogy átkoználak Téged, hisz minden sejtem legbelül Te vagy, s hogy elkoptatnak lassacskán az évek, emlékek nélkül elszöknöm n... Tovább olvasom »
Péter Péter: Két Akrosztichon ikerszonettje
Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek, Ezeréves átkok, ódon szittya falvak, Messze suhant álmok régen haldokolnak — ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Rigó
Kora hajnalban kelletlen ébredek, nyitott ablakomon erőszakos rigófütty kíméletlen riaszt. Mogorva vagyok, megvallom, nagyon. Aludtam volna ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Kettétört csillag
Most kicsit a csendbe burkolódzom csak fákat hallgatok... hagyom, hogy végig aludják álmukat bennem a gondolatok. Hasadó villámként vágott l... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Holdra járó Krisztusok
Hóra léptem, verébnyomra, kezed fogom, kezem fogva. Tört diómban téli alma, Jégkrisztusok fáznak rajta. Az arcod fáj, szeretetre: lelked arc... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Vác balladája
Két királyfi a fegyveres hadakkal az iszapbűzös folyampartra ért, hol fűzből volt a kereszt, s ölyvből angyal vijjogott a bűnbocsánatért. Sz... Tovább olvasom »
Péter Péter: Két szonett
Deákvári március: A téli sózott szóróhomok piszka az út töredezett kérgén szétterül csomósan a bűzlő kanális körül, és sárgállik, m... Tovább olvasom »
.jpg)
Kertész Éva: Meghalt a szánalom
Ültem a TV előtt a kényelmes fotelomban, a fűtött szobámban, a növényeim között, és halálosan szégyenkeztem. Szégyenkeztem, mert az előző pe... Tovább olvasom »
.jpg)
M. Fehérvári Judit: Részlet a Lepkeszárnyrés című regényből - 15. fejezet
15. Dobókockák Azután a szilveszter utáni esztendőben házasodtak össze, mikor rendőrök vitték el őket az Óbester nevű szórakozóhelyr... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Zafírtűkön ülnek
1. Úgy kezdődött minden, mint máskor: fölébresztette Kallocsány Sándort a vijjogó vércsehang, ami a fiatal munkások szállásán a hálótermek a... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - A gránátalmafa 1-3. rész
A gránátalmafa I. Freiburg városa rohamosan fejlődő mezőgazdasági központtá vált a múlt fél évszázadban. A Schwarzwald-hegység déli lankái... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Odaát
Meg sem születtem, már nem kellettem, sem neked, sem másnak. Mentél az utadon, vissza sem néztél, a távolság köztünk mérföldnyi lett. Nem ... Tovább olvasom »
Ruder Jana:Tavaszi verstöredék
nem hallgattam el, lélekágyban alszanak a szavak... mélyen kicsavartam a könnyeket, száradnak erős fénykötélen érted , s értem - nem lesz má... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Ballada az örök életről
Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy kar... Tovább olvasom »
Péter Péter: Papírhajók
Elúsztak már az élet folyóján gondolataim büszke papírhajói; nem tudom, elérik-e az öröklét ősi tengervidékének végtelenjét.... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: The Sky is blue
Nem értettem, mi ez a bágyadtság, felkelni sem volt kedvem. Aztán mégis befestettem a hajam, a töve avar hullásokat idézet benne... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Csillagromboló éjjel
– Ébresztő, föl! Riadó! Első szintű harckészültség! – Irány kettesével a fegyverszoba! Kezelők viszik a lőszeresládát, bemérő a gi... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ellentmondások
Küzdöttem és megoldottam, Gyógyítgattam beteg lettem. Elvettek és odaadtam megbántottak nagyon fájtam. Értük éltem megaláztak, mindent adtam... Tovább olvasom »
Molnár József: Versemet mondom el
Verseim mondom el jobbra vagy balra dőlve. Verseim mondom el északi – déli szélben. Versemet mondom el, mit mondok, üvöltöm, ha addig élek, ... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Ballada a pipacsról és a szélről
A poklos asszony virágoskertjében, mit légióként felvert már a gaz, ott járt a szél, hogy Istenről regéljen egy balladát, mi vén, de szent i... Tovább olvasom »
Péter Péter: Kicsorbult fények
Kicsorbult fények nyomában árnyak temetik korhadt, szétmálló múltad; a szétfreccsenő, olvadt homályban emlékeid mind ... Tovább olvasom »
Nagygyörgy Erzsébet: Zöld szemedből fenyő sarjad
Nézd, a zöld mezők ölét is a téli jég uralja már, a réten csöppnyi kis virág repesve víg tavaszra vár. Az óra most csak vánszorog, hiába néz... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)