Hóra léptem, verébnyomra,
kezed fogom, kezem fogva.
Tört diómban téli alma,
Jégkrisztusok fáznak rajta.
Az arcod fáj, szeretetre:
lelked arca, lelkem könnye.
Ki vigyáz ma a bűnösökre?
Hópalástban, fogvacogva,
kapaszkodj rá a karomra!
Szigorúk ma az Angyalok,
Holdra tárjuk az ablakot.
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Mátay Melinda Mária: Anyám emlékéreÉletem leghosszabb kapcsolata voltál,szerencsés vagyok,vagy szerencsétlen tán?Napszíttatemetőkbe já
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Mátay Melinda Mária: A citromMeghalt,mert nem szólt visszaés dühét magába fojtvabesavanyodott.Így szolgált csendben,míg egy nape
Mátay Melinda Mária: Gyerekkori emlékÁrvaságomminden csodájávalültema hátsó ülésben -Voltam énés az éji csillagok.A trabantzúgott,&
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Gyönyörű belső ritmusa van ennek a csodaszép balladisztikus dalnak.
VálaszTörlésKöszönöm:)
Törlés