Most kicsit a csendbe burkolódzom
csak fákat hallgatok...
hagyom, hogy végig aludják álmukat
bennem a gondolatok.
Hasadó villámként vágott
létembe a felismerés,
kettétört csillaggá lettem,
s most minden szavam kevés…
2007.
Related Post
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Amennyire szomorú, ugyanannyira gyönyörű ez a versed.
VálaszTörlés