Most kicsit a csendbe burkolódzom
csak fákat hallgatok...
hagyom, hogy végig aludják álmukat
bennem a gondolatok.
Hasadó villámként vágott
létembe a felismerés,
kettétört csillaggá lettem,
s most minden szavam kevés…
2007.
Related Post
László Mészáros: Őt vártadŐt vártad. A súlytalan fényből kilöttyent éjszakahomlokot maró hidegében,elmosódott körvonalai
Ruder Jana: Más vagyokÉn nem az vagyok akinek látszomnem vagyok sem selyem, sem bársony.Vagyok durva posztó, kemény vászo
Ruder Jana: Száz éve mit gondolt az Isten?Már nyílnak az orgonák,a lila akác is pompában áll.Fénylik a reggel.Madárdalt dajkál az öreg tujám.
Ruder Jana: Egy barátom emlékére ( háromsoros)Kór tart rabságban-Kertemben hatvanhat kisbóbitát fújok...2020. 04. 26.
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Mátay Melinda Mária: A Mesterem A halál peremén az örök-változatlan hullámzik és szeret. A hétfátyoltáncú időben&nbs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Amennyire szomorú, ugyanannyira gyönyörű ez a versed.
VálaszTörlés