Nézd, a zöld mezők ölét is
a téli jég uralja már,
a réten csöppnyi kis virág
repesve víg tavaszra vár.
Az óra most csak vánszorog,
hiába nézem szüntelen.
Apám, hiányoddal tudom,
ma éjjel meg kell küzdenem.
Künn most lágyan hó pillézik,
szívsebem, sosem heged be.
Zöld szemedből fenyő sarjadt
apám, s én öntözöm neked.
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: TélapóCsillagúton távolrólcsengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó.&n
Balogh Géza: Andrej V. Volkov: A hópehely (Снежинка) (műfordítás)Sötétben – a kék horizontona hópelyhek népes bálja ragyogott.Forró tenyeremmelelkaptam egy szépsége
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin 
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
Gyönyörű hiányverset írtál, s remek az assszociációd!
VálaszTörlés