Nézd, a zöld mezők ölét is
a téli jég uralja már,
a réten csöppnyi kis virág
repesve víg tavaszra vár.
Az óra most csak vánszorog,
hiába nézem szüntelen.
Apám, hiányoddal tudom,
ma éjjel meg kell küzdenem.
Künn most lágyan hó pillézik,
szívsebem, sosem heged be.
Zöld szemedből fenyő sarjadt
apám, s én öntözöm neked.
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja 
Balogh Géza: Alekszej Jermilov: A varjú (Ворона) (műfordítás)Szárnyait hátán összezárja,S imbolygón ballag a vén varjú.Teszi is ezt oly fontoskodva,Bár gyakran 
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Gyönyörű hiányverset írtál, s remek az assszociációd!
VálaszTörlés