Nézd, a zöld mezők ölét is
a téli jég uralja már,
a réten csöppnyi kis virág
repesve víg tavaszra vár.
Az óra most csak vánszorog,
hiába nézem szüntelen.
Apám, hiányoddal tudom,
ma éjjel meg kell küzdenem.
Künn most lágyan hó pillézik,
szívsebem, sosem heged be.
Zöld szemedből fenyő sarjadt
apám, s én öntözöm neked.
Related Post
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Gyönyörű hiányverset írtál, s remek az assszociációd!
VálaszTörlés