Poros padlásokon ő hasadt cserép, min benéz az Ég. Szétlőtt hidak felett, ha csal is szemed, szivárvány lehet. Kopár hegyoldalon egy magoncn... Tovább olvasom »
Poros padlásokon ő hasadt cserép, min benéz az Ég. Szétlőtt hidak felett, ha csal is szemed, szivárvány lehet. Kopár hegyoldalon egy magoncn... Tovább olvasom »
A szétrobbant térben lilán füstöl a múlt, csillagok aranya verődik a tájra, megolvadt sötétség folyik az utakon, s ércesen üvölt ránk a teme... Tovább olvasom »
Novella öt felvonásban „...A legújabb kor 173. évében jártunk, amikor Felettesem a kezembe nyomta a fekete műbőrkötéses dossziét: egy vesz... Tovább olvasom »
Tetőtlen házban mocsok és vér, szappan és kéj, szabad az ölelés. Zene szól, pattan a gitárhúr. Feldúlt lélek mélybe húz, ajtó helyén nap be... Tovább olvasom »
amikor az élet elfelejt engem a kor kérdései megoldhatónak tűnnek amikor a világ megfeledkezik rólam a pillangók tenyésztésével foglalkozom ... Tovább olvasom »
Tiéd a szívem: nyíl vájta árok, enyém a szíved, meghűlve várok: fagyott avarból emelj fel engem, emelj az Égig, Szeplőtlen Isten! Agancsod á... Tovább olvasom »
Őrült, vad, vakító kékség a tér: türkiz, zománc, azúr fényzuhatag; csak távol a hegyek ormán a dér fehérje szikráztat vakfoltokat. Lángol a ... Tovább olvasom »
Megjelent a Helyőrségben 2022 novemberében „Minden előbbre és kifelé halad, semmi sem hull ki, És meghalni más, mint bárki hinné, és örv... Tovább olvasom »
Január öt. Harmincegy éve. Ekkor értél menetelésed végére, ekkor tetted meg végső mozdulatod oda, ahol minden végleges, és visszafordíthat... Tovább olvasom »
Hazugságban, kínban cipeltem gyötrött életem keresztjét. Meghúznám magam kietlen odúban, ha végre hagynátok. Boszorkány teremtette fagyos s... Tovább olvasom »
… hogy eljön Arany úr, s a Szarvas válaszul. Hogy szarvas nyomon hősök teremnek. Tartsd mindig szem előtt, Ágnes a lepedőd rém járta, vére... Tovább olvasom »