Hazugságban, kínban
cipeltem gyötrött
életem keresztjét.
Meghúznám magam
kietlen odúban,
ha végre hagynátok.
Boszorkány teremtette
fagyos szigeten
fájdalomormok.
Hasonmások nélkül,
végtelen csendben:
természetfehérben.
Riba Ildikó: Ha hagynátok
Related Post
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: CsengettyűCsengettyű cseng-bong,udvarias kútágasjeget bont.Vándor éji madárkútkávára messziről száll kuv
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép.
VálaszTörlésKöszönöm szépen
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.