Hazugságban, kínban
cipeltem gyötrött
életem keresztjét.
Meghúznám magam
kietlen odúban,
ha végre hagynátok.
Boszorkány teremtette
fagyos szigeten
fájdalomormok.
Hasonmások nélkül,
végtelen csendben:
természetfehérben.
Related Post
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek Aztán csendesen, lassan,titokban,
Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép.
VálaszTörlésKöszönöm szépen
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.