Lassan kezdett véget érni a nyár, az első itttöltött nyarunk. Az ablakaink teli voltak résekkel, a repedezett üvegek megőrizték a hom... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Csigalépcső
Az omlatag pincefolyosó végén rozsdás vasajtó díszelgett, a rárakódott por és pókhálózuhatag tanúsága szerint, emberemlékezet óta nem... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta:Az utolsó utazás
Életünk végén eltévedünk. Nincs vonatjegyünk, gyalog megyünk. Sötét alagút és végtelen, nincs benne fény, zseblámpa sem. Fogynak a szava... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Állatvész
Csüggedten bandukol. Érzelmei beléfagytak. Nem vigasz, hogy az ember a példáján látja: gyötrel... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Két kezem
Szorosan tartom a kezemben, mindég tudtam, vagy reméltem vidám mosoly lesz arcom dísze, boldogan lépkedek a felkelő Nap elébe. Az, a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Sakkjáték
A hadrendbe torlódott bábuk, keményen és fegyelmezetten néztek farkasszemet egymással. A feszült csendben, még a légy zümmögése is du... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Várok
valamit várok mindig várok valamit kerül valami ma még úgy hiszem holnap végleg tagadom hitem őrizzen falevél zizzen rohanok bokron s... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun Tyúkok /3.rész/
Tüneményes állat a birka, nem mondható túl okosnak, legalábbis a kecskéinkhez képest. De van még egy kis hátrányuk, állandóan, és min... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szú a fában
A szú lassan haladt a fában, sajnos, még nagyítóval sem láttam. atomnyi, apró alagutakat faragott, harapott, befalt minden falatot. hang... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hatás
Dolgozz! Belül legyél rendben! Mi több kell, hogy hasson, egy él... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Első napsugár
Első napsugár kopog az ablakon, fénypötty meleget még nem hozott, alvó patakunkban mosakodik, megmártózik, felébred a vízi-világ, és ásí... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Lélektelen ragyogás
szemedben sziporka felfénylő messze tűnő gyermek csillagok szépségük égi rajz szelíd széllel simogat nem érzékeled éledő hópihe érint... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta a Vincent 7
Ja, az a híres mézesmadzag! Mindig közelről kell megnézni, mert szerencsés esetben nincs rajta semmi. Csak messziről néz ki úgy. Pers... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Próba
Kulcsos gyerekek mímelnek számos figurát. Pózaik oly felnőttesek. ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun: A kezdet 2.rész
A csirkék nőttek, bár elég lassan csinálták. De mi szerettünk volna más állatokat is, hiszen annyi féle van. Így vettünk kis libákat ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Miért?
Rengeteg miért elhomályosítja a Napot, onnan figyel, és minden egyes házba bekopog, nem hoz szépet, felébreszti benned azt, ami volt, am... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Kényszerlakhely (Mann & Barcs – emlékkép a huszadik századból - részlet)
Tavaszra kialakult az új államrend. A katonai vezetés a várost átadta a hivatalba lépő román adminisztrációnak. Az új kormány – a Gr... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nefelejcsek
Árnyas völgy ölében csacsog, csobog a kis patak, fehér kavicsok csillognak medrében, habos hullámai hátán hintáznak huncut kis halak. A ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun: A kezdet (1.rész)
Akkori kedvesemmel aki ma a férjem, lelkesen nekivágtunk budapesti életünkből a falun élésnek. Természetesen nagyon igyekeztünk fel... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta a Vincent 6
Ne nézz körül a konyhámban, mert lehangoló ennek a rendetlenségnek még a látványa is, meg ez a lakás egyetlen helysége, amibe ha belé... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)