Kapolyi György: Sakkjáték

A hadrendbe torlódott bábuk, keményen és fegyelmezetten néztek farkasszemet egymással. A feszült csendben, még a légy zümmögése is durva zajként hatott. A parasztok zárt sorai előtt, a leendő csatatér négyzetei vészjóslón csillogtak a tompa fényben. A fekete sor mozdult először. A királynő előtti paraszt kettőt lépett előre, bal szomszédja egy kockát, védelemül szolgálva társának. A fehér, hasonlóan reagált.
A parasztok döngő léptei betöltötték a táblát, halálmegvető bátorsággal közelítve egymás felé.
Mindkét részről megindultak a lovak, a futók is kitörési pontot kerestek. A bástyák lomhán igyekeztek helyzetbe hozni magukat.
A sűrűn egymásnak feszült sorok, felemésztették az előbb - még megnyugtató távolságot, pattanásig feszült idegekkel álltak – farkasszemet nézve egymással- kiben, kiben megkondult a lélekharang. Az egész táblán végignyújtózott a halálfélelem.Egy fehér paraszt nekirontott a szemben álló feketéknek, és legázolt egyet. Azonnal odavágott egy fekete huszár, a bátor fehér holtan zuhant le a tábláról.
Elszabadult a pokol.
Harsona ordított, a lovak és futók támadásba lendültek, a királynő is előre lódult, a bástyák, lovak, futók köré zárkóztak, a parasztok a tisztek lába közé gabalyodva harcoltak körömszakadtáig, a véres veríték a szemekbe folyt.
Az elesettek koppanó hangjai túlharsogták a csatazajt, fogytak a jó vitézek, jajszó nélkül tűrve, a sors rájuk mért csapásait.
A vad őrületben már alig tudták egymást megkülönböztetni, a felemelkedő kardok véresen villogtak a fejek felett, lábak taposták az elhullottak hűlő emlékeit.
A harc hevében a fekete királynő elesett, a fehérek diadalmámorban üvöltöttek, a katasztrófa megrendítette feketék lassan hátrálni kezdtek. A gőzös agyak, és villogó fegyverek kiirtottak mindent a bábukból, ami kegyelem vagy tolerancia. A forró gőzhenger lassan végigvonult a táblán, leszorítva a foltokban még küzdő fekete sereg maradványait, pusztítva és pusztulva, de előre verekedve, a maradék feketék felé.
A szinte magatehetetlen király körül elfogyott az önfeláldozó védelem.
Körülvették a fehér tisztek, megbénítva menekülését, mikor rémületéből felocsúdott, előtte állt győzedelmesen az ellenséges királyné.

Matt.
Úgy dőlt el, mint hatalmas – öreg tölgy.
Zuhanás közben, még hallotta a megfogyatkozott ellen mámoros üdvrivalgását.

Kép: Kapolyi György alkotása