Tóth Sarolta: Szú a fában



A szú lassan haladt a fában,
sajnos, még nagyítóval sem láttam.
atomnyi, apró alagutakat faragott,
harapott, befalt minden falatot.
hangokat is hallatott,
percekig percegett,
mert rettegett,
felfedezett ellenséges férgeket,
féltette a szuvas életet,
sötétben ténykedett,
meg-megállt, fékezett,
figyelte a férgeket.
A férgek a kérget,
a szú a beléget
fogyasztotta,
a fa belepusztult a kínokba.
a korhadt fát kivágták,
tüzelőnek eladták.
Lángok martaléka lett,
ez az eset megesett.
sok parányi kártevőben sok erő,
szorgalmasan, sok munkával vakmerő
harcosok, háborúznak, győznek ők,
Dávid dicsősége példa,
parittyával lőtt,
Góliát eldőlt.


2 megjegyzés :

  1. Aprók harcát-ártását, győzelmét írtad meg ezúttal, Sarolta. Egy szón megakadtam, mert a "belég" valamiféle igazoló nyomdatermékként élt emlékezetemben; de hát sosem tudni, hogy nem belsőt jelent-e valamely tájnyelvben, vagy éppen a zsargonban. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves Francis

    a belég ismert jelentése valóban iratköteg belső lapjait jelenti , de csak ez jutott eszembe a belsejét szó nem illett ritmikailag.
    A vers a közmondás : "sok lúd disznót győz" igazságának költői változata akart lenni.

    VálaszTörlés