Rengeteg miért elhomályosítja a Napot,
onnan figyel, és minden egyes házba bekopog,
nem hoz szépet, felébreszti benned azt, ami volt,
ami volt, fájó, bántó és könnyeket fakasztó.
Miért él az ember öregségére egyedül?
Miért mennek el örökre, akiket anya szült?
Miért foszlottak a forró nyári álmok köddé?
Miért ropog télen talp alatt az a vékony jég?
Új fészket raknak az ifjak, elszállnak a fecskék.
Orvos sem mentheti meg, akit a túlsó part vár.
Nyári forró álmok és hév, megmarad az emlék.
Talp alatt akkor ropog a jég, ha rossz úton jársz.
Rengeteg azért, elhozza, átadja a Napfényt,
nem figyel, de bearanyozza neked a napod,
rád mosolyog, átölel, te menten tudni fogod:
életedből, benned nyüzsög az a sok szép érték.
Feltetted kérdéseid, a létre, létmódra is szólókat, s adtál is választ rájuk, kedves Mila. Ki-ki megteheti ugyanezt: "azért"-feleleteikkel magukról is vallanak, bizonyíthatják értékeiket.
VálaszTörlésKedves Mila.
VálaszTörlés"Fiatal koromban nem értettem, hogy miért nem kapok választ kérdéseimre.
Ma már azt nem értem, hogyan is kérdezhettem" /Kafka/
A tokot, megeszi az idő. A hegedű legyen benne ép.
A tehetetlenség öldösi az embert...
Jó a gondolat, amit felvetettél.
gyuri
Kedves Francis!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel: Mila
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésértékelem kimerítő szavaidat. A Kafka idézetet nem ismerte, de kiveszem magamnak. Köszönöm.
Szeretettel: Mila
Kedves Mila,
VálaszTörlésSzép lett a szomorú versed. (h)
Sok-sok miért... És mennyire nincs válasz. Keressük míg élünk. :)
VálaszTörlés