Tomor Gábor: Próba



Kulcsos gyerekek                                      
mímelnek számos figurát.                             
Pózaik oly felnőttesek.                                  
Milyen átélés! Vagy más?                         
Eldőlnek, összerogynak.                            
Tanulják a meghalást.



A kép címe: Rajzfilmnézők; Utcai Dávid festménye.
                

6 megjegyzés :

  1. Kedves Gábor.
    A lélektelen, kiüresedett gyerekkor, rányomja bélyegét, a további évekre is. Aztán - mint felnőttek, ugyan azt teszik szülőként, mint velük tették hajdanán.
    Pedig egy gyereket, még orrot fújni is meg kell tanítani, nem is szólva arról, hogy nem lesznek benne mesék és zenék.
    Szeretet, tisztesség, belső tartás, nem mesélt erről nekik senki.
    Nincs is mire visszagondolniok öregségükre, csak a lakáskulcsra a nyakukba.
    Kiábrándító állapot...
    Nagyon jól rátapintottál a lényeg hiányára, ami csak nő.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Mondhatni, így vagyunk: kiábrándulóban...
    Köszönöm vélekedésed, kedves Gyuri!

    VálaszTörlés
  3. Fájdalmas valóságról szóló ,versedhez szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fájdalmas sokban, amit nem győzünk hangoztatni, mert a ma gyerekeit elönti a virtuális "csodavilág". A személyes oktató-nevelő hatások satnyulása miatt védtelenebb generációk nőhetnek fel. - Köszönöm hozzászólásodat, kedves Mila!

      Törlés
  4. Magam is voltam kulcsos gyerek, de talán szerencsés, mert engem a könyvek kötöttek le, és persze akkor még nem volt egész nap műsor a tévében, és sok minden más sem volt. Így megtanultam a könyvben szeretni a mesét, és jobbnál jobb könyveket olvastam, nemcsak unaloműzőként, s nem csak mert voltak kötelező olvasmányok. A tévé, számítógép pedig sok meghalós dolgot mutat. Az igazi baj, ha a gyerek elhiszi, hogy akár a játékokban a meghalás után feláll, és folytatja tovább...
    A szülőknek pedig dolgozni kell, akinek munkája van, mindent megtesz azért, hogy megmaradjon, akinek nincs, pedig , hogy legyen. A megélhetés biztosítása mellett pedig a gyermekekre nem jut elég idő, és örül a szülő, ha a gyermek már olyan életkorba jut, hogy nem kell felügyelő, se nagyszülő, aki vigyáz rá. Sok esetben a nagyszülő még maga is aktív kereső.
    Gondolatébresztő a versed, tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma aztán különösképpen sok információ zúdul a gyerekekre is, a felnőttek indulatainak "karbantartására" szolgáló tévécsatornákból. A mellékelt kép festője éppen ennek következményeire is gondolt, amikor vajdasági művész társaival együtt bemutatta alkotását a Művészet a terror ellen című kiállításon. - Véleményeddel egyetértek, kedves Ildi!

      Törlés