 |
Jajvilág
Tomor Gábor - Pasztell
Ködös ég.
Ónosan zuhogó nappalok.
A zord idő, kalóz idő
kegyetlenül megrabol.
Vak terében nemrég
még izzott szenvedélyem.
Az örömöknek vége.
És mintha mi sem történt volna?
Kérdéseimbe dermedek –
kivel,
mivel volt itt tele minden…?
Árva a ház.
Üresek a szobák.
Lenyom a csend.
Kihaltál belőlem.
Tomor Gábor
Nagyon tetszik a versed, ez a sora különösen megfogott: "Ónosan zuhogó nappalok." , nagyon jó kép. S az egész vers, egy múló szenvedély lassú halála, sőt kihalása. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Ildi! Amit kiemeltél, többféle elárvulás napjainak sűrítménye, beleértve szeretteim elhalálozásának idejét is. Mindig ilyenek voltak. - A képpel és egy másikkal kiállítási jogot kaptam, monori festőtárssal, Takács Ferenccel együtt.
TörlésBánat, szomorúság távozzon a szívedből!
VálaszTörlésSzabolcs
Köszönöm, Szabolcs; az idő és a belátás enyhíti a fájó érzéseket; a szomorúság azonban vissza-visszatérően elfogja az embert.
VálaszTörlésTökéletes a vers és a kép is! Áldott Ünnepeket Nektek! :-)
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ditta, és már előbbre tekintve: kívánok neked örömteli új esztendőt, jó egészséget! :) cheer
Törlésa képek zártságába egyszerűségébe oltott hiány?
VálaszTörlésIgen, kedves rapista, így is mondhatjuk: hiány - s merő értetlenség.
TörlésMajd egy évet késő válaszommal megragadom az alkalmat, s kívánok kellemes karácsonyt, boldog új évet az oldal szerzőinek s minden látogatójának! :)
Kedves Gábor.
VálaszTörlésEz, a kendőzetlen valóság verse.
Még szépíteni sincs hogy.
gyuri
Így voltam ezzel én is, kedves Gyuri. És e verssel is igazolva, átéreztem annak "bizonytalanságát", bánattal kísért megdöbbenését, aki ezt átélte. Vele együtt voltam sokáig szomorú. – Köszönöm pontosan fogalmazott szavaidat.
Törlés