Csupasz faágon csüggedt madarak,
hideg szél borzolja tollukat.
Fák alatt színes avar,
benne sok bogár ,
szeméthegyek,
eldobálták kukában turkáló emberek.
Rohanó tömeg az utcán, fázik,
esőben ázik a sok szemét,
utánpótlás van elég.
Van, akit ez zavar,
de nem veszi fel, továbblép, siet,
nem az ő dolga, de kinek?
Aki eldobta, ostoba, buta,
megnevelni? soha!
Szemét az ember,
ki ilyen környezetben jól érzi magát,
de ne őt okold, kilátástalan sorsát.
Nincsen munkája, otthona,
ő sietne, de nincs hova.
Italtól lépése tétova..
Csupasz faágon csüggedt madarak:
hideg szél cibálja a rongyokat,
fák alatt korhadt padok,
nyugalmat lelnek ott.
Testük reggelre
megfagyott.
Tóth Sarolta
Száraz ágon, hallgató ajakkal // Meddig ültök, csüggedt madarak?
VálaszTörlésB.U.É.K.!
Szabolcs
"nincs feledve a dal, melyre egykor tanítottak " -
Törlésbennem élt és most felidézted, köszönöm.
szeretettel . BUÉK!
Sarolta