Téli életkép

Téli örömök - Balogh Anikó ceruzarajza

Ólomszürke délután, a szobában félhomály
Tán aludni volna jó, vagy egy kis magány
Hogy csöndembe merüljek, belül rendet teremtsek
Leltározzam sorsomat, szülessen egy gondolat!

Se magányom, se csöndem, gyerekzsivaj köröttem
Mindenütt tennivaló, miközben esik a hó!
Megvár minden, ami munka - hosszú lesz még az éjszaka -
Játszani kell, mikor hívnak, öröm-élmény egy anyának!

Nosza, fel a kabátokat, kesztyűt, csizmát, sapkát, sálat
Fiaim meglepve nézik, arcomon izzadság fénylik
Ahogy őket öltöztetem, orrocskájuk törölgetem
Végül a kis szánkót hozom, elébe magamat fogom
S elindulunk a friss hóba’ párhuzamos nyomot hagyva
Nevetve és kiáltozva, hógolyókkal dobálózva

Órák múltán elfáradva, éhesen és kipirulva
Hazatér a vidám csapat, a ruháink merő latyak
Életmentő vetkőztetés, tele kádban gyors fürdetés
Ripsz ropsz vacsorakészítés, már pizsamában etetés

Közben egyre laposabban ágyuk felé pislognak
Elmarad az esti mese, jó-éjt puszikat kapnak
Nemsokára zsivaj helyett halk szuszogás hallatszik
Édes álmukat őrizve a lelkem is megnyugszik.

Indulok a csatatérre, minden göncöt elrakni
Teregetni, szárítani, ami piszkos, kimosni
Kis csizmákat kipucolni, a kádat kisúrolni
A holnapi tiszta ruhát szekrényekből kivenni

Hűtőszekrénybe az ételt, magamnak blúzt vasalni
Végül a nap fénypontjaként az ágyamba zuhanni.
Mielőtt az álom manó szemeimet lezárja
Átgondolom, mi a fontos tennivalóm másnapra

Mindezeket nem panaszként vetettem a papírra
Csak azért, hogy megőrizzem magányos napjaimra
Amikor majd gyerekeim nem szorulnak anyjukra
Élik saját életüket, tanulva és dolgozva…

 (+)

73 évem múltán elérkezett az idő
Amikor a múlt „befőttje” méltán elővehető
Felidézni anyaságom gyönyörű virágkorát
S újraélni egy téli nap hajdani boldogságát

Balogh Anikó