Katyn

Katynnál megint aratott a halál.
Hol hetven éve már,
lengyelek tízezreinek vére
öntözte az orosz földet,
oda indult a kilencvenhat,
hogy hőseire emlékezzen.
De jött a halál s azt gondolta
neki dolga van itt újra…
s már zuhant is a gépmadár,
lángolva hullt darabokra.
Szakadó fém érc-sikolya
robbantotta szét a csöndet,
szertehulló roncsok vájtak
lenn a földbe égő sebet.
Letarolt fák csonka törzse
felkiáltójelként meredt ködbe.
Szétroncsolt ember-testek
orosz földön ott hevernek.
A fekete angyal újra kaszált,
az emlékező kilencvenhat
átlépte a végső határt.
Nem maradt utánuk más,
csak mérhetetlen könny és gyász.
S immár kettős mementónak
Katyn s az értelmetlen pusztulás.

L. Horváth Zsuzsa Katyn-ját Thököly Vajk  hasonló témájú empátia verse ihlette