gyermekkoromból
itt maradt
piros-szalámis
zsömle most a Nap
alatta festett
tábla hirdeti
AKI MEGÁLL
AZ MENTEN
KŐVÉ VÁLIK ITT
ezért futtában
csipkedi a szél
a felhőt
szeret-nem-szeret
szeret-nem-szeret
(reménykedik)
törékeny álmok
délutánja ez
üvegből öntött
gerle ül az ágon
az égről szirmos
fények hullanak
s apám emléke
sétál gólyalábon
siet
hogy derengő fényben
elérje még a tanyát
mert árnyék hajlít
álkulcsot a csöndből
s nyitogatja
az este ajtaját
...sétál gólyalábon...
VálaszTörlésÖrömmel olvastam itt is (újra).