Kemény fagy koccanva dalol
napfénytől csillogó jégcsapokon.
Nevető-csípős a nyárízű szél,
ahogy a Balatonról ideér.
Régi telek emléke ébred fel,
amiket már régen eltemettem.
Nem volt sehol oly fenségesen szép
lágyan elomló, ezüst hóesés,
mint a Koppány-parti kis tanyámon,
emlékét feledni nem is tudom.
Mikor virágba borult a rétem,
a világon nem volt gyönyörűbb hely.
A nyári szellő csak nekem felelt,
míg szitakötőkkel versenyre kelt,
s játszi könnyedén hullámot keltett,
ahogy ott lebegett tavam felett.
Bővérű meggyek rubin-csokrai
ragyogtak elő vad zöldek közül,
a gyepűn álló mogyoróbokrok
piros almákat öleltek körül.
Hó-csillagos telek varázslatát
villantja elém, nyár emléke kél,
ahogy kaszálók édes illatát
sodorja felém a nyárízű szél.
L. Horváth Zsuzsa
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése