SZAVAK NÉLKÜL

Összegyűjtött sóvár perceimért
oldozz fel, ha minden véget érne,
s árnyat vetnének éveink a fényre,
amit a sors kegyesen kimért.

Mit adhatok mást egy egész életért,
amit csapongó vágyadban talált
szavak nélkül bennem a felgyújtott láng,
égetve, míg a tűzvész véget ért.

Ízlelve kort, már több a seb, mint balzsam,
még se adom fel. Küzdök vérttel, pajzzsal,
keserédes gyümölcseit úgy hordom,

Ahogy reményét a múló pillanat
hófödte csúcsok fölé érve, s mint a Nap
alkonytűzben veled megtartózkodom.