Zenélj tovább...

Zenélj tovább!
Ne hallgasson el a hegedű.
Álmodd tovább helyettem,
hogy szép lehet, mi egyszerű,
mit nem borít cifra máz.
Szép lehet a bánat,
szép a félelem,
akkor is, ha kevesen értik ezt.
Csak folytasd dalodat.
Hadd halljam hangodat
akkor is,
mikor nincs bennem érzelem.
Talán újra felébreszt,
kaput nyit lelkemen,
hogy lássam megint, ami szép.
A fájdalom is elég,
hogy érezzem,
élek megint.
S amikor fázom én,
vedd elő a régi hangszert,
játssz szíved szerint.
A dallam úgyis te vagy.
A szél pedig én,
mi messzire viszi a dalt,
felkapja, mint ősszel
a száraz avart,
s repíti tovább bús szeszéllyel.
Sírjon csak az a húr!
Ne törődj a széllel.
A szél én vagyok.
Hadd sírjak, mint a hegedű.
Zenélj tovább!
És legyen, ahogy akarod.
Keltsd fel a Napot,
és űzd el az éjszakát!