Lehullt rólam az életem,
gyorsan, türelmetlen,
mint ifjúságom idején ruhák
boldog szerelemben.
Elkallódott évek során
sorvadó szerveim
szanaszét hevernek.
Fölszedegetni nincs erőm,
beszikkadt agyvelőm
sejtjei pihennek.
Eltévedtem az emlékek
sűrű erdejében,
csapdába estem vergődve
nincs több menedékem.
Fölfal a szenvedés,
Elenyészik a test,
lelkem lebeg a légben.
Tóth Sarolta
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése