„A ház első dolga volt csökkenteni a költségeinket,
annyira szerettek minket.
Csodálkoztam is.”
Ilyesmiben laktam Zsófival a Derék utcán.
Nem volt saját.
Az apja adósságai miatt el kellett adni a lakást.
Volt egy hatósági húsbolt.
Március hatodikán halt meg az apja.
Abban az évben hamar lett húsvét.
Ott vettem sonkát, mert olcsóbb volt.
Hatalmas sor állt.
Előreengedtek.
Fekete ruhában egy csecsemővel egy nő.
Az utánam következő egy taxis volt, egy idős úr.
Felajánlotta, hogy ingyen hazavisz.
És kiadta a lakásukat nekünk négy ezer plusz rezsiért.
Magától.
Gabi bácsi és Eszti néni.
Idősebbek voltak a szüleimnél, már nem élnek.
De meghívtuk őket az első lakásavatónkra.
Miattuk lett ismét saját otthonunk.
Micsoda kemény kezdet, s tudni, a sors akaratából milyen lett a folytatás... Ám jó érzés olvasni, hogy kezdettől már annyian segítettek, és érezhettétek a környezet törődését, kedves Ditta.
VálaszTörlésPróbálkozom a mai irodalmi szövegek eszetlen stílusát követni. Ezek mondatok. Igaz mondatok. De ma ilyen egy profi irodalmi szöveg. Érdekes!
VálaszTörlés