Nem a szerelem a fontos,
Hanem a lelkiismeret.
A szerelem úgyis megcsal,
Bárki is szeret.
Nem a lila köd a fontos,
Hanem, hogy ember úgy szeret,
Hogy közös álmot rajzol, mely
Istenhez vezet.
(Pápa, 2014 tavasza)
Varga Árpád: Nem a szerelem
Nem a szerelem a fontos,
Hanem a lelkiismeret.
A szerelem úgyis megcsal,
Bárki is szeret.
Nem a lila köd a fontos,
Hanem, hogy ember úgy szeret,
Hogy közös álmot rajzol, mely
Istenhez vezet.
(Pápa, 2014 tavasza)
Közös álom - amit csak az ember elképzelhet - nem lehet vonzalom nélkül, nevezzük bárminek az érzést, tehát számomra nagyon is fontos. Ezen kívül szerencsés az, kit elindító érzelme meg nem csalt, s megélhette, mi az a szerelem. Persze, lila ködök nem kellenek... Hogy végül is, miből áll össze, ami létünket meghatározta és kormányoz bennünket... inkább nem bonyolódom bele, kedves Árpád. :)
VálaszTörlésAmikor ezt a verset megírtam, nem arra gondoltam, hogy egyáltalán nincs szükség egy harmonizáló kapcsolat kiteljesedésében (az út során valamikor) szerelemre. Hanem arra nincs szükség, hogy ezt az érzést - mely egyébként azért kedves mindenkinek, mert ilyen állapotban minden könnyebb, nem számítanak a hétköznapi hülyeségek, stb., és a szerelmes a másik emberben látja tükröződni saját magát - a szexuális forradalomtól és a konzumizmustól "átitatott" civilizációnkban (!) a média által (!) túlhangsúlyozva, egyúttal hazudva a mai közös élet megalapozójaként, aduászaként, garanciájaként mutatjuk be. A közös álom pedig nem kizárólagosan anyagi természetű, hiszen azok megteremtése után manapság általában el is szoktak válni. Mindez hosszasan is kifejthető, tovább én sem bonyolódnék bele - a vers eszerint tömény szintézis, olvasója nem készen kapott receptet, hanem a valóságra adott reflexiót, átgondolási javaslatot kaphat.
VálaszTörlés